December ötödikén lépett fel az A38 hajón a legendás kanadai new wave punk zenekar, könnycseppet csalva sok régi feketelyukas veterán szemébe. A Hangzorrónak a basszusgitáros-énekes, Rob Wright adott interjút a koncert után.

Emlékszel még az 1990-es fellépésetekre a Fekete Lyukban?

Rob Wright: Csak halványan, a Vasfüggöny lehullásának a környékén rengeteg helyen játszottunk Kelet-Európában. Ezért is van ilyen jó közönségünk errefelé.

Több száz, talán ezer helyszínen is felléptetek már, hogy tetszik ez a hajó?

RW: Ez egy baromi jó hely, prímán szól a cucc a színpadon, a backstage is eredeti és gondoskodnak rólunk.

Van bármilyen ésszerű magyarázat arra, hogy 33 év után (a NoMeansNo 1979-ben alakult) még mindig turnéztok?

RW: Úgy vélem, hogy az embernek azt kell csinálnia, amiben jó. Miért állnánk le? Szeretjük, amit csinálunk és sokan még mindig relevánsnak tartják a zenénket, akkor meg miért ne turnéznánk?

Azért kemény meló a turnézás, hogyan őrzitek meg a lelkesedéseteket?

RW: A folytonos utazás valóban kimerítő, de a fellépések mindig feldobnak. Egy csomó izgalommal és élménnyel jár, márpedig a zene pont erről szól. A koncertek kimozdítják az embereket, beszélgetnek, ismerkednek, becsípnek és elfelejtik a mindennapi problémáikat. Pont mint mi! Ez nem a pénzről szól. Ez egy esemény, egy igény kielégítése, mondhatni közszolgálat. Minden kultúrkörnek része a zene, mert igénylik az emberek. Nekünk pedig az a munkánk, hogy ezt az igényt kielégítsük, és ebben jók vagyunk, akkor meg miért hagynánk abba?

Szerencsés zenekarnak tartod a NoMeansNo-t? Elértétek azokat a célokat, amelyeket 1979-ben kitűztetek magatok elé?

RW: Naná, hogy szerencsés zenekar vagyunk! Ennek az egyik oka, hogy sose tűztünk ki magunk elé semmilyen célt, csak haladtunk lépésről lépésre. Mindig csak egy évvel láttunk előre. Vannak új ötleteink? OK, akkor irány a próbaterem. Összeálltak az új számok? OK, akkor vegyük fel őket. Kész az album? OK, akkor menjünk turnéra. És tessék, most is itt vagyunk. A lényeg, hogy az ember maradjon produktív és élvezze, amit csinál. Mi élvezzük, reméljük ti is…

Tartjátok még a kapcsolatot Jello Biafrával?

RW: Hébe-hóba. Amikor teheti, elnéz a koncertjeinkre, de azt hiszem, kicsit felhúzta magát, amikor otthagytuk a kiadóját. Igen szangvinikus típus, mindent személyes sértésnek vesz, de szerintem még mindig szereti a zenénket. Rengeteget köszönhetünk neki, illetve a kiadójának, az Alternative Tentacles-nek, hiszen a NoMeansNo tulajdonképpen akkor szerzett magának nevet, amikor leszerződtünk hozzá. Ettől fogva már nem csak egy szerdánként vagy csütörtökönként maroknyi néző előtt fellépő garázszenekar voltunk. Az emberek már csak azért is eljöttek megnézni minket, mert tudták, hogy az AT akoljába tartozunk.

Mi a véleményed az amerikai elnökválasztásról?

RW: Ó, Istenem, annak az országnak annyi, hatalmas bajban vannak. Az egész rendszer befuccsolt. Pontosan azt csinálják, amit a történelem során az összes hanyatló világhatalom, például a britek is: amikor már repedeznek a tartópillérek, és minden visszaüt, elkezdenek furán viselkedni, mert azt hiszik, hogy még mindig ők a világ urai. Pedig már nem azok. Fel kellene ébredniük!

Milyen zenéket hallgatsz mostanában?

RW: Főleg elektronikus zenét, technót, dubstepet, stb. Szerintem a számítógép az új generáció hangszere. Én már millió és millió zenekart hallottam és idővel rájuk un az ember. Napjaink legkreatívabb és legöntörvényűbb zenéit a független elektronikus zeneszerzők teszik le az asztalra. Ez már egy teljesen más világ, mint amiben mi felnőttünk. Én mindig a legfrissebb, legújabb dolgokat kutatom. Ott van például a Footloose, amely 18-20 éves fekete chicagói kölykökből áll és zseniálisak. Breaktáncosoknak készítenek zenéket rengeteg hangmintával és csupa zsíros ütemmel. Na ilyesmiket hallgatok mostanában.

Van vagy 15 nagylemezetek, hogyan rakjátok össze egy koncert számlistáját?

RW: Hát nem könnyű, főleg, amikor rájössz, hogy nem emlékszel a saját számaidra. Mint hallhattad, ma egy fura programmal álltunk színpadra, mert már untuk a régi “slágereinket”. Persze azokat a számainkat is szeretjük, de kell a változatosság.

Bennetek még nem merült fel a gondolat, hogy esetleg érdemes lenne egy szimfonikus zenekarral készíteni albumot?

RW: Na az még nem. Bár csellót már használtunk. A NoMeansNo szerintem úgy jó, ahogy van, nem érezzük szükségét ilyesminek. Általában azok kísérleteznek szimfonikus hangzással, akik már unják a saját stílusukat vagy kreatív válságba kerültek. Én személy szerint utálnék olyasmit csinálni, amit aztán nem tudnék színpadra vinni. Ellenben sokkal csábítóbb lenne esetleg egy kis elektronikus hangzást vagy hangmintákat belevinni a zenénkbe. A mai technológiának köszönhetően ezeket élőben is elő tudnánk adni. Ez esetleg szóba jöhet.

Milyen gyakran frissíted a hangszerparkodat?

RW: A basszusgitáromat 1995-ben vettem, bár már ráférne egy kis renoválás. Az egyetlen újításunk, hogy mi is használjuk a proToolst. Miért is tagadnám?

Mi a véleményed a zeneipar állásáról? A NoMeansNo túlélte az MTV-t, a CD-k korát, de még az óriáskiadókat is. Most viszont mindenki letölt…

RW: Szerintem ez egy jó dolog, mert egy kicsit felborítja a rendszert. Mára minimálisra csökkent a távolság a művész és a közönsége között. Bárki rögzíthet pár számot a pincéjében, hogy aztán fellője az egészet az internetre és már el is jutott a művészete az emberekhez. Nincs többé szükség menedzserekre, kiadókra, hanghordozókra meg ilyesmikre. Én magam is letöltök. Évek óta nem vettem egy CD-t se, a Mac-emen mégis van vagy húszezer dal. Már nem abban a világban élünk, amikor az embernek be kell autóznia a belvárosba, és miután átböngészett pár lemezboltot, megvesz egy-két lemezt. Az interneten az egyik szám a másikhoz vezet, és minden mindenki számára elérhető. Ez az igazi demokrácia. Nem az a lényeg, hogy ez jó-e a piacnak, hanem, hogy jó-e az embereknek?!

Melyik volt a legemlékezetesebb fellépésetek a közelmúltban?

RW: Tavasszal Lengyelországban egy múzeumszerű palotában léptünk fel. Art deco, márvány, tükrök és szobrok mindenhol. Az egy szürreális este volt.

Mik a rövidtávú terveitek?

RW: Kicsit kimerültünk, ideje feltöltődnünk. Májusban még van egy újabb európai turnénk, de utána azt hiszem, egy év pihenő következik. Közben szeretnék írni 7-8 új számot, hogy aztán legközelebb már ne a régi dalaimat kelljen újratanulnom turné előtt…

 

Címkék:
 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>