Egy olyan zenekartól, mint a Florence + the Machine a harmadik albumra egy nagyon egységes, jól felépített stílusazonos albumot várunk, pláne, ha az aktuális producer, Markus Dravs háta mögött már olyan előadók vannak, mint az Arcade Fire vagy Björk. Nem csalódunk.

Az ajánló előtt JÁTÉK: hogy megnyerd az album egy példányát (bontott, szerkesztőségi példány), írd meg az info@hangzorro.hu címre, hogy hányadik dal az albumon a What Kind of Man c. dal.  A levél tárgya: Florence-játék, levél tartalma, egy szám legyen. A nyertest e-mailben értesítjük. Határidő: július 8.

A How Big, How Blue, How Beautiful közel négy év kihagyás után készült el, amin csak azért lehet meglepődni egy kicsit, mert akik úgy robbanak be, mint Florence Welch és zenekara tette, azok általában ütik a meleg vasat. Persze, amit képviselnek az egyáltalán nem melegvas-ütögetős, inkább megnyugtató, elgondolkodtató és emberközpontú. Az első dal, a Ship to wreck annyira emlékeztet egy Cure számra, hogy egyszerűen nem hagyna nyugodni, ha nem rángathatnám ide a Lovesongot, ami hangulatában és szellemiségében még akár zenekar szinten is indokolható.

Florence persze szebb, bájosabb (minden, ami egy emberi lényt jellemez külső alapján), mint Robert Smith, de a színpadi jelenlét, vagyis inkább, ahogy egy dalban elhelyezkednek, az nagyon közeli. Nem tolakodó, nem énközpontú, természetesen illeszkedik az énekes, a hang és a zene.

Florence + The Machine – Ship To Wreck

Nagyon szép, jól érezhető íve van az albumnak, ami manapság egyre ritkább: egyre többen dalokban gondolkoznak, nem albumban. De Florence okosan felépít egy borongós égboltot, összegyűjtögeti a felhőket, hogy a fény jobban látszódjon, nem öncélú, és nem is ennyire ezoterikus, csak szimplán optimista még így is. És aztán ezt lassan-lassan átvilágítja, eloszlatja és lenyugtatja.

Azt is érezhetjük emiatt persze hogy leül az album a közepétől, mert egyre-egyre merengősebb dalok következnek, de az utolsó két dal aztán biztatóan zárja az albumot, így egyértelműen pozitív hangulatban hagy magunkra minket Florence.

Jó a magány, de Florence-ékkel azért jobb.

Florence + The Machine – Times Like These [Foo Fighters Cover] (Live at Glastonbury 2015)

Címkék:
 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>