Megjelent egyik személyes kedvencünk, a Bohemian Betyars második nagylemeze, a Stone Soup, melyet december 8-án mutattak be az A38 hajón egy fergeteges koncert keretében. Szűcs Leventével (ének, akusztikus gitár) és Palágyi Mátéval (hegedű, ének) beszélgettünk.

Az első nagylemezetek óta másfél év telt el. Az albumra felkerült 11 új szám ennek a másfél évnek a termése, vagy vannak köztük régebbi darabok is?

Szűcs Levente: Amikor befejeztük az első lemezünket, utána pár héttel már elkezdtem gondolkodni a másodikon, és annak dalain, mégis voltak olyan számok, amiket a stúdiózás utolsó pillanataiban is megváltoztattunk, vagy épp előtte pár héttel íródott csak meg. Ilyen volt mondjuk a “Helynekem”, de például a “Betekintő”-t már egy évvel ezelőtt is játszottuk az Mr2-Akusztikban, és nagyon is jót tett neki, hogy ennyi időt ért a dal. Szóval gyűltek szépen a szövegfoszlányok telefon-jegyzetként a villamoson, vagy turnébuszban, dallamok a fürdőben fütyörészve vagy éppen részegen dünnyögve egymásnak, de az igazi munka az ősszel kezdődött a próbateremben.

Hogyan tudjátok összeegyeztetni az igen aktív zenekari létet az egyetemmel?

Palágyi Máté: Nehezen, de megfér egymás mellett a kettő. Természetesen nem lehet mindent felrakni a zenekarra, ezért kompromisszumokat kell kötni. Például a vizsgaidőszakokban nincs annyi koncertünk, mint a nyár közepén, vagy ha valakinek egy év végi „mindent bukok, ha nincs meg” vizsgája van, akkor a többiek ezt elfogadják, és lemondjuk a koncertet, vagy megpróbáljuk elcsúsztatni/akusztikusan játszani stb.. Persze eddig az elmúlt két évben mindkétszer májusban, a vizsgaidőszak közepén mentünk el kéthetes német turnékra, de egy ilyet nem nagyon mondhat le az ember, még akkor sem, ha elcsúszik egy kicsit az egyetemen.

Te például Pénzügy és Számvitelt tanulsz, ami talán a lehető legtávolabb áll a Bohemian Betyars világképétől, életfelfogásától. Hogyhogy ezt a szakot választottad, „mi akarsz lenni, ha nagy leszel”?

PM: Szerintem minden, amit tanul az ember hasznára válik majd egyszer, és akkor fogja hasznosítani őket, amikor legkevésbé számít rá. Én nem tudtam, hogy mi szeretnék lenni, amikor felvételizem a Közgázra, érdekelt a gazdasági élet, kereskedelem, de sosem vonzott egy banki állás, vagy x. embernek lenni egy multiban. Akkor még csak vidéki kisvárosokban játszottunk 10 embernek, magunk szórakoztatására, bele sem mertem gondolni, hogy ez ekkorára ki fogja nőni magát. Mivel én voltam a „közgazdász” a csapatban, ezért elkezdtem hívogatni a klubokat, szervezgetni a zenekar koncertjeit, majd később, ahogy a zenekar szépen haladt a maga útján, az egyre több fellépés mellett a pénzügyek és a menedzselés is egyre bonyolultabb lett. Ezekben a feladatokban nagyon sokat segített a Corvinus, hiszen megtanított arra, hogy hogyan kell vállalati szemszögből nézni egy zenekarra, milyen döntéseket kell hozni, hogy ez a fejlődés ne törjön le. Így három és fél után, két nagylemezzel és X koncerttel a hátunk mögött jó visszanézni, hogy honnan kezdtük, hol vagyunk most, és hogy ezt az utat teljesen önerőből, a gimnáziumunk pincéjéből indulva értük el.

A Stone Soup-on érezhetően keményebb irányt vettetek, minek vagy kinek a hatása ez?

PM: Hát ez nagyon sok dolognak köszönhető. Szerintünk, ha mi jól érezzük magunkat a színpadon, akkor ezt a közönség érezni fogja, és át tudjuk adni azt az energiát, ami bennünk van, de ez csak akkor működik, ha mindegyik számunkat teljes odaadással játsszuk el. Az utóbbi egy évben felfedeztünk egy két olyan zenekart, ami új távlatokat nyitott a zenénkben. A Foxy Shazam első albuma rávilágított, hogy miért jó a sikítozás, Lajkó Félix a megszerettette velünk a freak folkot, a Queens of the Stone Age pedig a követ adta a levesbe, csak hogy egy párat említsek. Ezeket megpróbáltuk mind elemeire bontani, kivenni mindegyikből, ami bennünk megragadt, majd összeöntöttük az egészet egy nagy kondérba, hozzáadtuk a saját ötleteinket és el is készült a Stone Soup. A dolog nyitja, hogy olyan számokat írunk, amilyenek az adott pillanatban vagyunk, nem nagyon törődünk, hogy az mennyire fog beleilleni koncepcióba, az egészet összeköti az, hogy ezek mind mi vagyunk.

A trombita jelenléte is határozottabb, hogyan találtátok meg ezt a príma egyensúlyt a gitárok, a hegedű és a trombita között?

SzL: Szerintem nagyon sokat fejlődtünk az első lemezhez képest egyénileg, és zenekarként is. Gyakorlatilag a színpadon kezdtünk megtanulni zenélni, eltelt 3 év sok koncerttel, próbával, tagcserékkel, de mostanra nagyon összeszoktunk, jóval tisztábban látjuk már a saját zenénket, a hangszerek szerepeit. Krisztiánnal és az ő trombitajátékával teljesebb lett az összkép és a hangzás. Persze nem azt mondom, hogy elértük a tökéleteset, hisz ki tudja milyen messze van az még, de nagyon izgalmas hallani, érezni ezt a fejlődést, előrelépést.

Hogy jött a Chip Chip Chokas-zal való együttműködés és milyen volt együtt dolgozni Titusszal?

PM: Tavaly ősszel kért fel a Corvinus, hogy írjunk egy számot nekik DJ Titusszal a novemberi Közgáz gólyabálra. Örömmel vetettük bele magunkat a közös munkába, és bár sajnos a reklám alá nem tudták betenni a zenénket, mert elcsúsztunk, de a koncertre három számot, köztük a “200 BPM”-et is sikerült összeraknunk. Titusszal nagyon élveztük a közös munkát, bár ő teljesen más műfajban utazik, mint mi, de nagyon jól össze tudta illeszteni az elektronikus hangzást a mi dallamvilágunkkal, a közönségnek is nagyon tetszett az együttműködés, reméljük, ha lesz egy kis szabadidőnk, még nagyon sok közös munka fog születni.

Bohemian Betyars vs. Chip Chip Chokas – 200 BPM

A dalszövegeknek majdnem a fele angolul van, sőt, az album címe is angol. Ingoványos egy terület ez magyar zenekarok számára, pláne, ha az énekes nem beszéli a nyelvet anyanyelvi szinten, vagyis akcentus nélkül. Miért éreztétek szükségét annak, hogy angolul írjatok számokat?

SzL: Pontosan azért éreztük a szükségét, mert ezen a területen is fejlődni akarunk. Az angol nyelvű dalszövegekben, és a külföldi hírnevünkön egyaránt. Elég sok ilyen koncertünk volt és reméljük lesz is még, hiszen ez egy külön élmény, egy másik világ. Szóval nekik is szólni akar ez az új lemez, hiszen ha csak magyarul éneklünk, akkor őket kizárjuk, de ha angolul, azt talán mindenki megérti, vagy befogadja. Persze kaptunk már itthonról negatív visszajelzéseket ezzel kapcsolatban, de ez nem zavar minket. Kísérletezünk, próbálkozunk és így fejlődünk… végül is ezt kell csinálni 20 évesen nem?

Melyik a személyes kedvencetek az albumon?

PM: Nagyon nehéz, így egyből a lemezmegjelenés után választani egyet a számok közül. Mindegyik számot mi raktunk össze a dobtól az utolsó ordításig, mindegyikben van valami plusz, ami tetszik. Én személy szerint az “Amok”-kal foglalkoztam a legtöbbet, nagyon sokat kísérleteztünk azzal, hogy ez a két stílus érthetően megférjen egymás mellett. Bár a végeredmény első hallásra nagyon kusza lehet, szerintem elég jól át tudtuk az érzést, ki is találtunk a számnak egy új műfajt a HCigányt.

SzL: Én is az összes számunkhoz kötődöm ennyi munka után , de a “Betekintő” és a “Míg elfelejted” című dalokat emelném ki. Talán azért, mert ennek a kettőnek a szövegei állnak a legközelebb hozzám.

Az A38-as lemezbemutatótok frenetikusra sikeredett, ti hogyan éltétek meg?

PM: Köszönjük szépen. Mivel felvette a Duna TV, minden szabadidőnket arra fordítottuk, hogy ez a buli kiemelkedően jól sikerüljön. Ez a koncert volt a vízválasztó, erre készültünk az utóbbi fél évben, így nagyon nagy volt a feszültség bennünk a buli előtt. Másfél óránk maradt a koncertre úgy, hogy 20 számot játszottunk, ebben volt akusztikus blokk, néptánc, fúvósok, cselló. Képzelheted, hogy milyen érzés 5 perccel a kezdés előtt megbeszélni a zenekarral, hogy ha hátulról a 6. számnál csak 20 percünk maradt akkor melyik számot hagyjuk ki. Szerencsére ilyenkor fél liter pálinka segít elfelejtetni minden bajunkat, és mikor fellépsz a színpadra már benne vagy a flowban, csak a zenélésre kell koncentrálni. A koncert nagyon jól sikerült, mindent meg tudtunk valósítani, amit szerettünk volna. Utána természetesen folytattuk a bulit kifulladásig, nagyon jól esett mindenkinek a megkönnyebbülés, végre lezárhattuk ezt a fejezetet, megvan a lemezünk, és egy profi koncert DVD rólunk, amit feltölthetünk a Youtube-ra, és el tudunk küldeni a fontosabb fesztiváloknak.

Mit szóltatok az egészen kemény pogóhoz, ami kialakult elöl?

PM: Nagyon örültünk neki, óriási veretés volt már az első számtól kezdve. Amikor mindenki egyszerre ugrált, érezhetően megborítottuk egy kicsit a hajót, ami nagyszerű érzés. Meg kell említenünk a előzenekarunkat is a bécsi KusKust, tavaly jártunk náluk, közösen zenéltünk egy klubban, a buli után hajnalig zenéltünk együtt asztalon táncolva, poharakat törve. Már akkor tudtuk, hogy fogunk még együtt játszani, és most is nagyszerűek voltak, tökéletes felvezetése volt a koncertnek. Az A38nak is nagyon tetszett a performansz, már el is kezdtük szervezni a következő bulit, egy másik baráti zenekarral.

A kibővített fúvós szekcióra a későbbiekben is számíthatunk majd?

SzL: Biztosan! Annyira jó érzés volt számunkra is így hallani a dalokat, tubával, harsonával, perkával vagy éppen csellóval, hogy mindenképpen tovább szeretnénk fejleszteni ezt a fajta felállást és hangzást is. Valószínűleg tavasszal a szülinapi koncertünkön ismét összehívunk mindenkit, egy nagy közös muzsikálásra, de a legtöbb koncerten azért még mindig hatan izzasztjuk meg a közönséget, meg persze magunkat.

A koncert végén levetítettétek az „Helynekem” című számhoz készített új klipeteket is. Kikkel készítettétek és mit kell tudnunk a főszereplő leányzóról?

SzL: Ez a dal egy érdekes pontja az új albumnak, ugyanis felkérésre íródott, mégpedig pár nagyon jó baráttól. Hosszú munka után végre létrehoztak Miskolcon egy olyan klubbot, romkocsmát, amire már nagy szüksége volt a városnak, annak fiataljainak, mi pedig egy dalt adhattunk hozzá ehhez a szellemiséghez. A címen kivételesen nem kellett sokat gondolkodni, hiszen ugyanaz, mint a klub neve (Helynekem), de a szövegen már annál többet, hogy megállja a helyét önálló BB-nótaként is. Nagy örömünkre mindenkinek tetszett a dal, amikor megmutattuk nekik, szóval jött az ötlet, hogy akkor csináljunk hozzá egy klipet is. Ezt egy miskolci stábbal, a Sunny stúdióval készítettük el, akik nagyjából velünk egyszerre kezdték el a munkálkodást néhány évvel ezelőtt, csak mi zenéltünk, ők meg filmeztek és azóta ők is egyre feljebb törnek. A helyszín adott volt, a felvételek egy részét pedig a klub megnyitó buliján vettük fel, a mi koncertünk alatt. Az utána lévő napokon pedig a többi jelenetet. A főszereplő lányt egy nagyon jó cimboránk barátnője, velük minden héten találkozunk, iszogatunk és így jött aztán az ötlet, hogy mi lenne, ha mind a ketten szerepelnének a klipben. Így az egyik jelenetben a valódi barátjával csókolózik, és ejt át engem a lány, de a többi jelenetnél is sokkal jobb és könnyebb volt barátokkal forgatni.

Bohemian Betyars – Helynekem

Idén sok külföldi fellépésetek volt, hogyan fogadtak benneteket?

PM: Eddig minden helyen pozitívan fogadták a muzsikánkat, valahogy külföldön máshogy néznek a zenénkre, mint itthon. Spanyolországban imádják a SKA műfajt, az hogy mi hegedűvel magyarul énekelve pörgetjük fel őket, csak egy kis pluszt ad a fellépésekhez. Németország pedig ma már a különböző kultúrák keveredésről szól, amibe ugyancsak beleillik ez az állandóan váltakozó, sok műfajt keverő zene. Nagyon sokan mondták, hogy sosem lehet elmélázni a koncertjeinken, akkor lepjük meg őket, amikor legkevésbé számít rá az ember, ez nagyon tetszett nekünk, és erre mindig próbáltunk rájátszani egészséges keretek között.

Merre jártatok és melyik volt a legemlékezetesebb bulitok?

PM: Hát nagyon sok teljesen különböző bulink volt az idén. Négy turnénk volt Németországban, amiből az egyik kéthetes volt, minden napra jutott egy koncert, kétszer repülhettünk Spanyolországba, játszottunk szlovákiai magyaroknak Brünnben, és Dunaszerdahelyen, főként szlovákoknak Kassán, és Eperjesen, vajdasági magyaroknak Újvidéken, utcazenéltünk Prága főterén, Berlinben a Brandenburgi kapu előtt, és akkor még nem is említettem a magyar klubokat, és fesztiválokat. Tartalmas évet zártunk, és remélem a jövő évi még jobb lesz. A legemlékezetesebb fellépésünk számomra talán a Fusion fesztivál volt. Ez egy régi katonai repülőtéren volt, a látogatók csak sorsolással vehetnek jegyet, a lényege, hogy minden szabad, mindenki egyenlő három napig. Rengeteg utcai művész, zenész és installáció volt a területen, minden másodpercben tartogatott valami meglepetést. Itt játszottunk egy cirkuszi sátorban tele emberekkel, úgy hogy levegőt sem lehetett venni a felvert portól. A koncert után pedig életünk első ingyen Jack Daniels-e várt minket a hűtőben. Felejthetetlen élmény volt.

SzL: Szerencsére olyan sok jó koncertélményünk volt, hogy nagyon nehéz kiemelni egyet. Most hirtelen Madrid ugrott be, ahol egy klubban játszottunk teljesen őrült spanyoloknak a szó legjobb értelmében. A koncert után a bejáratnál álltak az emberek és annyira tapsoltak meg örültek nekünk, amikor kimentünk hozzájuk, amit sose hittem volna, hogy megélek. Azt skandálták, hogy ” Yo so húngaro”, ami azt jelenti “magyar vagyok”. Ezt már végképp nem értettem, de rettentően pozitív energiák mozogtak ott. Talán a magyarság jó hírét is terjesztettük és erre büszkék vagyunk.

Mik a rövidtávú terveitek, merre tovább?

SzL: A következő év az új lemezről fog szólni természetesen, hogy eljuttassuk mindenhová, megmutassuk, mit tudunk. Nem csak a közönségnek, hanem magunknak is. Folyamatosan kitalálunk új célokat, kihívásokat, amiket el akarunk érni. Most, hogy elkészült az új lemez, és az A38-as bulival lezárult az őszi őrület, picit megpihenünk otthon karácsonykor, aztán indulnak ismét a szervezkedések, célkitűzések. Az biztos, hogy szeretnénk tavasszal még egy klipet készíteni, körvonalazódik egy újabb német, spanyol turné, valamint egyre több más ország is, ahol eddig még nem jártunk, szóval izgatottan várjuk, mit hoz a jövő.

Címkék:
 

Eddig egy hozzászólás

  1. [...] a Hangzorrón! Honnan jöttünk, merre tartunk, Stone Soup, és A38 tapasztalatok! Tovább a HangZorróra! var $ = jQuery; $(document).ready(function(){ [...]

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>