Az első nap résztvevőire még talán azt sem lehet mondani, hogy a klasszikus nagy amerikai popműfajok határait átlépték – inkább csak aktuális tartalommal töltötték meg a countryt, bluest, de azért olyan szép békés fesztivál kezdett kibontakozni. Ám a folkos hangulat szombaton a kemény pszichedéliába csapott át. Ebéd után kezdődött a kavalkád, s ahhoz képest, hogy Santana már áttört minden határt a délután folyamán, hol volt még a vége!
Jött még a Mountain, Joplin, Sly, óóó, igen, és a Who – ők pl. már a munkába indulók kelési idejében, 5-kor kezdtek. Képzelhetitek! Bár szerintem lehetetlen elképzelni…

A Quill nyitott tehát, ők zörgették apró darabokra meg a Baez hangjain elszenderült békét. Még annyira aludt mindenki, hogy elvileg teljesen kuriózum ez a kis felvétel róluk. Senkinek nem volt esze filmezni.

Az egyetlen Quill-felvétel, igazi Hair-feeling

Úgy John Sebastianra tértünk magunkhoz. Volt már három óra legalább. Az arc John Lennon mintája. Csak nem lőtték le.

John ilyen lesz majd Lennon Benson Sebastian

Hú, hát erről álmodik a srác, hogy akusztikussal tolni egy rakás népnek. Na, ez hiányzik, ez Woodstock lényege. A nap a csúcsponton, egy olyan élmény, ami átlátható, elérhető. De aztán jön majd a pszichedelikus éj, közeleg már…

És aztán jött az, amire nem számított senki. Egy latin csákó, alig múlt 22, összehozott egy bandát, ami épp akkor fejezte be az albumát, de csak a fesztivál után jött ki – hát addigra mindenki azt akarta megvenni.
Lassan, normálisan kezdték a koncertet, és a Soul sacrifice az egyik leglegendásabb pillanata az egész hétvégének.

Az áttörés

Hát, eltartott megint egy darabig az ocsúdás, és sokaknak bejött a Canned Heat, de szerintem a Mountain nehéz blues-rockja takarította ki az agyakat újra. Ezzel zártak:

Hegyi blues- Southbound Train

Miután a Grateful Dead visszalassított mindenkit, a Creedence Clearwater Revival azért jó bluest nyomott, de hát tudta mindenki, csak alapoznak Joplin előtt.
Joplin pedig édes volt, ha kell, érdes, ha kell, simogató, éjfél utáni szerető, és figyelmes, lassú és gyors… Istennő.

Joplin Anya aggódó szavai

Elég furi volt ezek után a Sly-féle cirkuszt nézni, de vegyük intermezzónak.
Mert a Who megasóval készült. Hihetetlen koncertet adtak. Érezték, kivételes esemény lesz. Valószínűleg ők készültek fel a leginkább Woodstockra.

És így kell zárni egy koncertet.

Na meg kezdeni a napot, hiszen volt vagy fél 7, mikor a Jefferson Airplane még nyomott egy egyórás koncertet. Ja, világos volt. Gondolj bele, ha egy mai rockzenésznek mondanák, hogy fiam, reggel fél 7-kor tiétek a Sziget Nagyszínpada. Ha-ha. :D

Címkék:
 

Eddig 2 hozzászólás

  1. zsutti szerint:

    harmadik nap?

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>