Grandpierre Attila már a legendás Vágtázó Halottkémektől függetlenül, alanyi jogon is a kortárs magyar zene ikonjának számít. 2005-ben megalakította az ősi népi hangszerekkel operáló Vágtázó Csodaszarvast, amelyben a legjobb hazai népzenészek és dzsessz-zenészek kaptak helyet.

Első lemezük, a 2006-ban megjelent Tiszta Forrás a bartóki népzene-felfogás szellemiségében fogant, és egy átfogó időívet mutatott be az emberré válástól napjainkig. A második, a2008-as Végtelen Ázsia! a közép-ázsiai, moldvai, dunántúli, kínai és indiai dallamokra épített, a keleti lovas népek zenéjére összpontosított, vagyis térben Eurázsiára, időben az i.e. 5.000-től i.u. 1.000-ig terjedő hat évezredre.

A legújabb, Csillaglovaglás névre hallgató anyagot szokás szerint a Fonó hozta ki, és természetesen illeszkedik a korábbi két lemez sorába, továbbra is keletre kacsintgatva, de egyre többet merítve a szűk Kárpát-medencei örökségünkből.

Tévedés ne essék: még ha a Vágtázó Csodaszarvas játszik is akusztikus hangszerekkel VHK-számokat, nem pusztán egy pótlék! Grandpierre itt olyan dolgokat tud megvalósítani, amilyeneket a VHK-val nem, vagy csak máshogy. A világmindenség feltárásának négyes metró alagútjában a VHK a nagy teljesítményű fúrópajzs, a VCS pedig a kis nyomású finomfúró. Mindkettő egy irányba halad, mindkettőnek egy a célja, csak a módszer és a stílus más. Ahogy az alagútfúrás során fellépő erőhatások is mindig változnak, úgy az Atillát érő inspirációk is különbözőek, és van, amelyiknek az eredményét markológép viszi a felszínre, és van, amit óvatosan, vödörrel cipel fel saját kezűleg. Atilla azonban nem csak egyszerűen alagutat fúr a világmindenségben, mint egy cyber-vakond, hanem egyben céltudatos régészként is működik (végül is az univerzum régészei a csillagászok, pont, mint Grandpierre).

Atilla küldetéstudata negyven év után is konzisztens: a többezer éves, őserejű népzene rekonstruálása, illetve a belső ösztönzene és a népzene összegyúrása egy újfajta, kortárs népzenévé. És ez még mindig csak az eszköz, a cél ennél jóval magasztosabb. Ahogy azt Atilla megfogalmazta: „Az élet célja a legmagasabb, legteljesebb és legmaradandóbb öröm és boldogság, az élet virágzása, az Élő Világegyetem újabb, még tisztább, még nagyszerűbb érzésekkel gyarapítása. Ez a cél kimeríthetetlen, mint maga a mindennél csodálatosabb, végső tüzekben tündöklő, az igazi zenében élő Örök Mindenség.”

Az ilyen típusú őserejű népzene esetében, mint a Csillaglovaglás dalai, nagyon fontos az éles koncerthelyzet, ugyanis az élő kapcsolat a zenekar tagjai és a közönség között olyan lényegi többletet jelent, hogy a dalok valahogy sokkal jobban életre kelnek a teremtés pillanatában: vérrel telítődnek, és elrepítenek egy ősi korba. Ismét Atillát idézve: „Abban a pillanatban, ahogy a színpadra lépek, a külvilág megszűnik számomra külsőnek lenni, az érzések átveszik az irányítást, rendszerint felerősödnek, soha nem tudom, mi lesz velem, de majd meghasadok, hogy jöjjön, aminek jönnie kell, lesz, ami lesz, és amikor jön, a Mindenség óriás erői rengetik a koponyám.” Mindezeknek megfelelően a Csillaglovaglás dalai két koncertről (A38 és Fonó) lettek összeválogatva.

Ínséges napjainkban pedig mindenképpen ki kell emelni a VHK- és VCS-kiadványokraoly jellemző igényes tálalást, a kihajtható papír bookletet, amelyet a színes képek mellett Barcsik Géza művei díszítenek, hej!

http://www.vagtazocsodaszarvas.hu/
VHK-könyv: http://silenos.hu/vhk/

Címkék:
 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>