Eljött a maszáj harcos, és nekitámasztotta árnyéksötét pajzsát a fejfámnak.
Eljött az angolai bányász, és tárnamély sebeiről lekapargatta a vart.
Eljött a latin milicista, négyszer lőtt a levegőbe.
Eljött a kergemarha, és fél szemét a földhányásra folyatta.Eljött a vajákos asszony, és csak kacagott, kacagott, amikor bocsánatát kértem, hogy ez a vonat, ez a düledező oldalú vagonokból álló, csorbult kerekekre támaszkodó vonat nem indul már sehová.
Barátaim, nem viszlek titeket több kalandra, idegenül is imádott szerelmek buckái közé nem hatolunk.
Rengett a föld, miközben főzetét hörpintve felnevetett az asszony, harsányan kacagott, és lobogóját a mozdony sípjára húzta, kifeszítette a nagyvárosok felé, és remegő kétségben hagyott engem, öreges pánikban, hogy bírom-e még ezt az utat, csontjaim a helyükre rázódnak-é, vagy éppen ellenkezőleg, kárörvendő koponyámat szúrják át kutyarágta bordáim.
Mondjátok, barátaim, mit adhatnék még magamból, mivel kínálhatnálak meg titeket, mit kellene még kipróbálnom, merre visz még ez a sínpár bennünket?
Végtelen szomorúság üli meg a lelkem, a szegénység húzza vállaim, bokámat igaztalan vádak fonják körbe. Engedjetek, testvéreim, engedjetek a mozdonyba, még ha nem is tudom, lesz-e állomás előttünk, engedjetek céltalan testvéreim, hogy együtt hagyjuk el a földeket, ahol törölték nevünket a falakról és a papírokról, ahol vérünk a falra fröccsent, s nem maradt más választásunk, mint hogy kínzóinknál is jobban gyötörjük magunkat, mert csak így férhettünk át a rácsok között.
Asszony, fázom, nézz rám, fekete eső hull fejemre, pernyét hord szemembe a szél, bölcsőmből kinőtt fát perzsel a villám, asszony, nézz a szemembe, és hallgasd világgá a fájdalmat, mellyel munkátlan kezeim szorítod.
Fűtsétek azt a vonatot, ti világba vetett energiák, ti őrült hívők, akik köptök kötélre, méregre, és még a lopakodó lövegekre is köptök, álljunk szorosan egymás mellé, mert csak a közös erő, csak a tömeg ereje látható a pénz felhőkarcolójának tetejéről, csak akkor néznek az égi fellegekről a porban kúszók fellegére, ha nyomorom nyomorodba fogod.
A következő állomás a reményé, a következő állomáson sárga pillangók szállnak a válladra, a következő állomáson zöld citrommal borogatják sebeid, és szemedből igazgyöngy potyog a bársonnyal borított trónusok elé.
Hát nem mindegy, hogy Japánban mást mutat az óra, mint Washingtonban?
Hát nem mindegy, hogy a hátad mögött mást mutat az óra, mint az orrod előtt?
Hát nem mindegy, ha úgyis csak a mutatók tünékeny varázsa az egész?
Öleld át testvéred, varázsold el ellenséged, törjétek le az idő szarvát, és húzódjatok összébb a vagonban, a hajnal eljött, pirkad a remény.
Az élet szerencsejáték, lépéseidben elkenődik a szándék, a szél forgatja a sors kerekét, holnap Maradona leszel, ma csak álmos szakács, holnap a királyok álmát aluszod, ma még azonban meg kell látnod, amint a történet idétlenül rád vicsorog.
Aj, ez a bolond szív, csak tekereg jobbra-balra. Szeletet harap a Holdból, és a Napra köpi a mondókát. Fekete tenyerével vörös csillagokat szór az égre, s vonatablakunk elé kívánságokból épít házakat.
Ringasd hát, asszony, a bölcsőm, mert vörös az ég alja, s nem tudsz átúszni a megáradt folyón velem.
Ringasd, asszony, a bölcsőm, mert a fajtád átkot szór még a fejemre, s cigány módra csecsemő-meztelen közösül velem.
Ringasd, asszony, a csípőd, kántálj monoton dalokat, s nyitott lábad közé engedj bút feledni, mielőtt minden elkezdődne.
Erős vagyok, lásd be, én vezetem a mozdonyt, ha megépítem egyszer.
Álljátok körül a vajúdó nőt, maszájok, hajítsátok dárdáitok a felhőkbe, kergessék kerge tehenek a fecskéket, hogy madárszar nemesítse a gyógyfüveket. Te brazil dzsungel tudós asszonya, te, átkozd el a fegyvereket, és áruld el, hogy sírással kezdem-e az életet.

Balázs, Horváth

a Manu Chao koncertjén, a Budapest Parkban járt, 2013. szeptember 7-én

Címkék:
 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>