Harmadjára járt nálunk az angol The Subways, és ismét megbizonyosodhattunk róla, hogy az emberi ostobaság legjobb ellenszere egy jó kis indie-punk koncert.

Eleged van a tanáraidból és a szüleidből, akik bólogató jánossá próbálnak nevelni? Unod a sok agyhalott zombit, akik fel-alá tántorognak egy következmények nélküli országban? Szétbasz az ideg, mert mindenki mindenhol minden alkalmat megragad arra, hogy lehúzzon? Vezesd le a felgyülemlett feszültséget pozitív módon! A The Subways hétfői koncertje kitűnő alkalomnak bizonyult a kikapcsolódásra a magyar valóságból.

Pontosan a Jean-Michel Jarre-os bevonuló zenére értünk a hajó gyomrába Dr. Baksa-Soós Attiláékkal, ahol a pár nappal korábbi Beat Dis & Irie Maffia koncerten ugyan többen voltak, de az így is teltházas The Subways által megmozgatott energiákat letapogatva, szükség is volt erre a plusz helyre. A zenekar akkora lendülettel rontott a színpadra, hogy a tízen- és huszonévesekből álló tömeg egy pillanat alatt átvette a lüktetést. Csak egy szikrára volt szüksége a közönségnek, hogy robbanjon, és kiizzadhassa magából a hétköznapok stresszét, méghozzá egy mosollyal az arcán. Elöl be is indult a mozgás, persze nem kőkemény metal-pogóra kell gondolni, csak amolyan indie örömlökdösődésre, de idővel a stage-diving és body-surfing ízére is rákaptak a fiatalok.

Dr. Billy Lunn egyszerű háromriffes (időnként négyriffes) gitártépései, Dr. Josh Morgan erőteljes, már-már Dr. Dave Grohlra hajazó dobolása, és Dr. Charlotte Cooper eszement ficánkolása a jobb szélen tökéletes kombót alkotott. Ami az én generációmnak a Green Day volt, vagy, ami a Billy Talent lehetett volna, az a mostani korosztálynak a The Subways. Persze, tegyük hozzá, hogy mindez nem történt volna meg Dr. Guy Richie Spíler című filmje, illetve Charlotte vadmacskaszerű színpadi viselkedése nélkül – és ez itt most nem egy macsó kiszólás, mert a csajok ugyanezt gondolják, hiszen már Prince és a Smashing Pumpkins óta tudjuk, hogy a basszeros lányok szexik. Természetesen kellettek hozzá olyan himnuszok, mint a “No Goodbyes”, a “We Don’t Need Money To Have A Good Time”, vagy a “Rock & Roll Queen”: The Subways – Rock & Roll Queen live at A38

Ahogyan azt megjósoltuk, Billy több kísérletet is tett a magyar nyelv használatára, és a nyári szigetes koncertre már biztosan egészen jól fog neki menni. Az A38 pultjáig való body surfinget csuklóból abszolválta, ahogyan két éve, most is elúszott a pultig, ahol már rutinosan egy pálinkával várták a csaposok. A ráadás végére még nekem is visszatért az életkedvem, pedig a koncerttermeken kívül, lássuk be, nem sok jóra számíthat az ember. Bónuszként, aki elidőzött a merch-pultnál a koncert után személyesen is találkozhatott Charlotte-tal, aki bárkivel szóba elegyedett gond nélkül és még közös fotókhoz is szívesen pózolt. Egy szó mint száz, köszönjük The Subways és looking forward to Sziget 2012!

 

Címkék:
 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>