Amikor januárban meghallottam, hogy feloszlik az Isten Háta Mögött, azt reméltem, hogy ordas nagy kamuzás van, vagy csak még egy áttelelés jön. Aztán most úgy tűnik, tegnap tényleg végleg elbúcsúztak. Mérges szomorúság van.

Az összes jegy elfogyott a koncert előtti estén, így az A38 teljes teltházzal működött, ami persze egy koncertnek jót tesz, csak nehezebb sört venni. Hiába, sokan döntöttek úgy, hogy korazonos zenekarukat elbúcsúztatják. Ez persze lehet fals, de nekem Ők voltak talán az egyetlen olyan zenekar a kétezres évek elején, akik velem egykorúak, friss és aktuális zenét játszottak. Akkor – az azóta mamuttá nőtt – alapzenekarok voltak, mint a Kispál, Quimby stb. Az IHM-en kívül még talán a Subscribe rendelkezett saját, velük korban, stílusban, élethelyzetben stb. azonos közönséggel. Így nagyon fontossá, egyre fontosabbá váltak számomra és, ahogy láttam sok velem egykorú számára. Mindig aggódtam ha egy tag kivált, vagy lecserélődött, de végül minden albumon megtaláltam azt, amivé én is nőttem, vagy nőhettem volna. A párhuzam végig megmaradt, sok koncerten át. És most búcsúztunk.

Itt felesleges setlistről meg hangzásról beszélni: nem lehetett elég hosszú a koncert és az A38 alapból jól szól – de annyit megjegyeztem, hogy a dob olyan powerül szólt, hogy sokszor beugrott a Clawfinger.

Nem volt pátosz, sem nagy istenhozzád, semmi olyan, hogy bánat. Ez egy fasza koncert volt, csak az utolsó ilyen. Nem volt VHK, nem volt Voga-Turnovszky, csak IHM. Nem volt ráadás, lehet üzenetként, hogy tényleg nem jönnek vissza, sem jövőre, sem tíz év múlva.

©ápa

Kedves zenekar! Basszátok meg, hogy nem lesztek, köszönjük, hogy voltatok! Sokat jelentett.

Címkék:
 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>