Elérkeztünk a Run Over Dogs turnénaplójának végső fejezetéhez. A srácok hazatértek Nyugat-Európából, pihentek pár napot, és még gyorsan felszaladtak Csehországba két koncert erejéig. Beszámoló és videó.

A svájci koncertek után rövid három napos „pihenő” következett, aztán nekivágtunk Csehországnak. Azért itthon is elkövettünk mindent, hogy ne essünk ki a ritmusból, találkoztunk a 3 hete nem látott cimborákkal, úgyhogy induláskor úgy festett a csapat, mintha még mindig a buszban aludtunk volna.

Csütörtök este Prágában játszottunk. A klub eléggé a külvárosban volt, az O2 Aréna mellett, egy hangszerbolt fölött. Kicsit steril volt a hely, nehezen képzeltük el, hogy nagy bulit fogunk csapni, ráadásul a gyomrunkat is elcsaptuk valami pocsék mexikóival, úgyhogy az elején erőlködtünk a jólétért. Meglepetésünkre egy másik magyar zenekar, a szombathelyi Soulwave is fellépett aznap este (7 éves fennállásuk alatt még nem játszottak Budapesten, pedig tök jól nyomják, Máténak, az énekes srácnak iszonyú jó hangja van), meg egy totál nemzetközi, mégis prágai csapat, a De ImperfAction, akiknél egy csodás kisugárzású portugál, fekete lány énekel. A koncert rendben volt, az afterpartyra pedig felhoztunk két üveg pálinkát, amire a pultostól a főnökig mindenkit rápörgött. Vilczek urunk hozta a formáját, mikor látta, hogy kitűzőt és pólót lehet nyerni a Jameson whiskeyvel, egyből lecsapott 12-t, utána pedig kihívta a többi zenekart egy pálinkaversenyre. A fekete leányzó, meg a basszusgitárosuk nevetve döntött magába 10 perc alatt nyolc szilvát, Vilczek úr a negyediknél a wc-ben kötött ki, legyőzték.

Run Over Dogs – European Tour Part 8

Roptunk egy nagyot a Jozin Bazin c. cseh remekműre, aztán valahogy elkecmeregtünk a szállásra.

Másnap gyors kolbászozás, városnézés, knédli + sör, szombaton pedig elindultunk a turné utolsó koncertjére, Trinecbe. Rettentő cuki arcok fogadtak minket, megnéztük a délutáni Ostrava – Sparta Praha meccset, beálltunk, aztán lezúztunk a kocsiba, hogy megkóstoljuk Vilczek úr legújabb koktélját, a helyi gyárról elnevezett „kohászok könnyét”. Lenyomtunk egy családias bulit, utána pedig hatalmas spanolás volt, talán az egyik legaranyosabb fogadtatásban volt részünk. A végére teljesen elhajoltunk, lelkisre ittuk magunkat és arról beszéltünk, hogy nem akarunk hazamenni, nyomjuk még. Táncoltunk itt is egyet Jozin Bazinra, ismét jól kinevettek minket, kiosztottunk pár CD-t és teljesen gatyán elindultunk hazafelé. HAZAÉRTÜNK!

Címkék:
 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>