A Run Over Dogs harmadik londoni fellépését a The Water Rats nevű klubban abszolválta, melynek a nevéhez mellesleg Bob Dylan hajdani első angliai fellépése is köthető. Ezután némi tanácstalan kóválygás következett vadkempingezés céljából, végül pedig egy príma liverpooli koncert.

“Szevasztok! A harmadik londoni, és az azt követő liverpooli bulit meséljük most el! A The Dublin Castle után másnap a legalább annyira legendás The Water Ratsben léptünk fel. Ez volt az elsőként leszervezett londoni koncertünk, úgyhogy eléggé fel voltunk tüzelve. A 60-as években itt adta első Egyesült Királyságbeli koncertjét Bob Dylan, de az Oasis is itt nyomta az első londoni buliját (a Gallagher-tesókat manapság is el lehet itt csípni). Be kell, hogy valljuk, egészen idáig nem voltunk elájulva a velünk egy szinten mozgó angol zenekaroktól, de amit ebben a két napban kaptunk, az félelmetes volt. Már a beállásokat elnézve éreztük, hogy ma éjjel fel kell kötni a gatyát, szóval visszacsúsztunk a buszba és belekezdtünk egy hangos balkánozásba. Ekkora járattuk csúcsra a már Párizsban kitalált fogalmat, miszerint a mindannyian beülünk a buszba, csutkára tekerjük a fűtést, rápattintunk egy italra és megőrülünk. Részletesebben a videóból:

Run Over Dogs – Europen Tour Part 6

A koncert nagyon jól sikerült, ráfeszültünk a Londonban standard fél órás szettre. Másnap elindultunk Liverpool felé, megindult a „hol a faszba aludjunk?” mizéria, aztán megegyeztünk, hogy egy barátságos angol mezőn töltjük az éjszakát. Rájöttünk, hogy egész Anglia be van építve, para lesz a szitu, meg éjjel egy mező sem tűnik vendégszeretőnek, aztán reggelre meg is lepődtünk, hogy az adott helyet kerestük egész éjjel, rossz volt kinyitni reggel a szemünket. Másnap a délelőttöt a liverpooli tengernél, meg egy dombon töltöttük, ahol ráláttunk a városra. Ahogy a helyre értünk, éreztük, hogy megtaláltuk azt, ahova valók vagyunk. Frank, a főnök nem kertelt sokat, megszűrte a pálinkát, káromkodott, aztán remegett kicsit, aztán közölte, hogy come in motherfuckers. Benn egy nagyon rég kiépült zenei közösség várt minket, minden adott volt egy laza hétfő estéhez. Az utcát narkósok járták, de azt mondták, erre megszokott, hajigálták a cuccot egymásnak, aztán egy fasza jammeléssel szintre hoztuk az estét. Ezen a koncerten voltak a legkevesebben, de az fix, hogy ezekből a kontaktokból profitálunk a legtöbbet. A pultostól a takarítóig mindenki úgy nyomta, mintha gitárral a nyakában született volna. Megismerkedtünk egy Ged Parker nevű sráccal, aki egy nagyon jól összegyúrt vegyülete Jake Buggnak, Alex Turnernek, és Liam Galleghernek,  csak kicsit rá van pördülve a cucedlire. Fix, hogy el fogjuk egyszer hozni Budapestre! Aki Liverpoolban jár és akar még egy kicsit kapni a 60-as, 70-es évekből, forduljon be a Lomax-be, mert 0-24-ben felejthetetlen élményt kap. Azt mondta a hangmérnök a koncert után, hogy mikor legközelebb jövünk, egy nappal hamarabb érkezzünk, mert fel kell vennünk pár számot a stúdiójában. Következő blogban Chelmsford és Svájc lesz a téma!! Hamarosan otthon vagyunk! Kutyák”

Címkék:
 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>