Az 1993-ban alakult FreshFabrik május 9-én celebrálja évfordulóját az A38-hajón. A zenekarral fellép két legendás ex-énekesük, Vörös András és Horváth István Pityesz is. A koncert kapcsán Uglyay Kovács Leventével (basszusgitár) és Pityesszel (ének 1998-2002) beszélgettünk.

20 éves a FreshFabrik, hogyan élitek meg az évfordulót?

Uglyay Kovács Levente: Nem kerítünk neki nagy feneket. Ráadásul nem tekinthetek úgy az egész 20 évre, mintha egy egységes életmű lenne, mert az egyes korszakok élesen elkülönülnek egymástól.

Horváth István Pityesz: Tény és való, hogy zenei pályafutásom legsikeresebb időszaka az FF-ben volt, azonban a zenekar felfedezése és a jelenkor közötti időszak szerint számomra “csupán” 17 év, amivel el tudok számolni. Mindig is azt vallottam, hogy teljesen mindegy milyen stílusban zenél egy zenekar, ha eléri a 20. életévét, automatikusan ROCK zenekarrá válik. Kóborló zenei életemben nem adatott meg, hogy ilyen vagy legalább hasonló jubileumot ünnepeljek, éppen ezért számomra felfoghatatlan, elképzelhetetlen ez az érzés. 20 év? Úristen, akkor kezdtem el zenélni!

Fresh Fabrik – Lamentation
A FreshFabrik történetének legalább annyi oldala és korszaka van, mint egy ember életének, bár nyilván gyorsabban peregnek az évek. Ezzel a hasonlattal élve, hol tart most a zenekar?

UKL: Túl vagyunk néhány viharos házasságon, de az ünnepekre mindig összejövünk. Büszkék vagyunk a gyerekeinkre, még akkor is, ha azok folyamatosan civakodnak egymással.

HIP: Nézd, amikor megcsörren a telefon, felveszem és azt hallom, hogy “Bandi vagyok, Szabó, tudod a FreshFabrik, ha-ha-ha!”, akkor az embernek hirtelen nagyon sok dolog megfordul a fejében! Persze nem olyanok, hogy “rossz a tanúvédelmi program, hogy a francba találtak rám?” Végül is, annyira nem kellett noszogatni, találkoztunk Levivel és lefektettük az alapokat: nem görcsölünk, felszabadultan zenélünk, úgy, ahogy még régen. Stressz nélkül! Az azért jól esett, hogy a legsikeresebb, Drive My Hand-es felállással és velem lesz megünnepelve a 20 év, de valahol ez evidens is. Szerintem mindenki így csinálná.

UKL: Tanka Balázs, Phicks és Újvári Peti nem lesznek ott a színpadon, annak ellenére, hogy ők is részei az elmúlt 20 évnek. Ez a buli elsősorban a Drive My Hand-es időszakról szól, tehát Pityesz játsza majd a címszerepet ebben az epizódban. Csak és kizárólag ismert és jól bevált dalok lesznek, üresjárat, kísérletezgetés nélkül.

A Liquid Limbs is fellép előttetek, ami teljessé teszi majd azt a brutális kilencvenes évek flashbacket, amire május 9-én számíthatunk. Mennyire volt nehéz rábírni a szereplőket erre a fellépésre?

UKL: Első szóra jött mindenki.

Nyilván kellett/kell próbálnotok a régi tagokkal. Hogyan zajlottak/zajlanak ezek a jammelések?

UKL: Soha nem jammeltünk. Mindig szigorú menetrend szerint próbáltunk, nagyon tudatosan. Meg vagyok róla győződve, hogy mindannyian még mindig „abból élünk”, hogy anno a kifulladásig nyúztuk egymást, amíg valami nem volt jó, illetve nem a terv szerint haladt. Pityesz akkor is tudja az anyagot, ha álmából teljesen másnaposan felébresztik. Soha egyetlen egyszer nem tévesztett még szöveget, emlékeim szerint. Mi folyamatosan játszottuk ezeket a számokat.

HIP: A próbák nosztalgikusok, könnyedek. Végül is ezeket a dalokat játszottuk már ezerszer legalább. Leviék pedig több ezerszer.

Régen kísérleteztetek két énekessel (Vörös András & Pityesz, 1998. január 31-től 1999 márciusáig), ami ígéretes vonalnak tűnt, de gondolom személyes konfliktusokat szült és végül inkább ejtettétek ezt a projektet. Most nem forgattok ilyesmit a fejetekben a jövőre nézve, ha már ennyi FF-frontember gyűlik majd össze az A38-hajón?

UKL: Azt csinálunk hála Istennek, amit akarunk.

HIP: Szerintem abban a korban aktuálisabb volt a két énekes verzió, mint most. Ma már elég, ha a hangszeresek tudnak vokálozni, így egy jó frontember, énekes nem igényel még egy énekest. Persze, ha a Mastodont vesszük, akkor az más!
A koncerteken amúgy többségében Drive-os dalok lesznek, amelyek vokálrészeiben segít majd Szabi.

Számíthatunk-e valami tortadobálós meglepetésre is, vagy minden kártyátokat kiterítettétek?

UKL: Ez a buli most nem a meglepetésekről szól. Ez most a teljesen kiszámítható best of FreshFabrik lesz.

Pityesz, eltávolodva és visszatekintve, miként tudnád összefoglalni a FreshFabrik fontosságát a kilencvenes és kétezres években?

HIP: 95-96 körül szembesültem a zenekarral először. Négy-öt évig kisebb zenekarok azért küzdöttek, hogy valahogy az FF előtt játszhassanak, mert az volt a legjobb közönségű, hangulatú, koncert országszerte. Ez igaz volt anno ránk is a Neurotrenddel. Mi szerencsések voltunk, mert Phicks kedvelte a Neurotrendet és járt a koncertjeinkre, majd egyszer beajánlott minket egy gödöllői koncertre. Ott találkoztam velük először személyesen. A FreshFabrik amúgy, amellett hogy mindig a saját maga tökéletességére, minőségének maximális szintre emelésére törekedett, mellette odafigyelt a kisebb zenekarokra és azok támogatására. Nem véletlen, hogy telt házas saját rendezésű kisfesztiválokat szerveztek sikerrel. A Drive My Hand megjelenése után – a sikerének köszönhetően – a zenekarnak magával kellett a legjobban foglalkoznia. Nem tehetett meg olyanokat, amelyeket előtte igen. Mindezek mellett a harc a rosszindulatokkal szemben, a saját “ház” maximális védelme, a megfelelés mindenkinek, minden irányba, új dalok, tervek, irányvonalak felépítése, belső súrlódások kezelése stb… Ezek vonzottak rengeteg jó és rossz dolgot is egyaránt. És valahol elindult egy szétforgácsolódási folyamat, amely engem ért el elsőként. De a kitartást bizonyítja a 20 éves jubileum.

A Neck Sprain óta mintha egy kicsit alább hagyott volna az aktivitásod. Mit kell tudnunk az utóbbi éveidről és merre tartasz?

HIP: Nos, igen! “kicsit elvették a nótás kedvét” szituáció volt az elmúlt három évben. Rám is fért a pihi, hiszen előtte 16-17 évig zenéltem folyamatosan, nem kevés gonddal, küzdéssel, stresszel, örömmel-bánattal, de elképesztő eseményekkel, találkozásokkal, élményekkel! Miképp is telt el ez a három év? Tagja lettem ugye a Dinamo Torpedo nagypályás labdarúgócsapatnak, ma is rúgom a bőrt ott. Vokálozgattam, énekelgettem a Matrjoski zenekarban, amely feldolgozásokat tolt Jamiroquaitól, Morcheebán és Incubuson át a Blurig. Tavaly ősszel megalakítottunk egy akusztikus formációt Chuck Me! néven – mert amikor játszunk, Csak Mi vagyunk a színpadon! -, amellyel koncertezgetünk. Kaptam egy felkérést egy popdal szövegi és éneki megfejtésére illetve a többször emlegetett szólómnak is nekiállnék, hogy nehogy az legyen, hogy sohasem jelenik meg!

Mi a véleményetek a jelen magyar zenei szcénáról? Hol látjátok benne a helyeteket?

UKL: Sehol. Nem illeszkedünk a hazai szcénába és nincs is véleményem róla. Régen etalon zenekar voltunk, de miután a követőink alig várták, hogy elharaphassák az inainkat és a helyünkbe lépjenek, mi is megváltoztunk.

HIP: Azért mert “kiestem” 3 évre és nem járogattam koncertekre sem, attól még eljutottak hozzám bizonyos hírek. Mit mondjak? Nem sok minden változott! Az hogy előnyére semmiképp sem, az tuti! Több a koncert, de ugye az emberek többségének nem igazán van pénze. A tévékben a MegaCsillagVoiceTúróvizíó műsorok sem arról szólnak, amiről kéne. A színvonalról nem is beszélve. Kedvencek? Jelenleg a KROKODIL, barátaim grindcore zenekara, egyszer majd jól megharapnak mindenkit! Az ismertek közül örültem a Subscribe megmozdulásainak, az Apey& the Pea dalainak, a Nomad újjáéledésének, a Synchronring albumának, és a Men in the box-nak. Globálisan pedig megdöbbentett a Suicide Silence énekesének halála, csípem nagyon az új Clutch-ot, a 13. Suicidal-t, a Kvelertak-ot és marom rettenetesen a Red Fang-ot és a Mastodont! Rock!

Címkék:
 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>