Fények, füst és főleg hang. Ez mind volt a Dürer Kertben január 5-én, a visszatérő Isten Háta Mögött koncertjén. IHM-koncertbeszámoló Sándor Péter (alias 325 Studios) fotós szemszögéből.

Van abban valami vicces, hogy az ország két, bizonyos szempontból legismertebb zenekarát ugyanúgy hívják (IHM). Csak amíg az Isten Háta Mögött a legismertebb alternatív metal zenekar, addig az Irigy Hónaljmirigy a legismertebb paródia-zenekar. Azt már kevesen tudják, hogy az Irigy Hónaljmirigy eleinte csak rockzenekarokat dolgozott fel – érdekes gondolatkísérlet lenne, hogy mit kezdenének az Isten Háta Mögöttel. Szerencsére még hiánypótlás miatt sincs erre szükség, mivel több mint egy év “áttelelés” után a beszédes “the ébredés” címmel a Dürer Kertben visszatérő koncertet adott a Pálinkás Tamás – Hortobágyi László – Egyedi Péter – Sándor Dániel felállású IHM.

Ebben az elmúlt egy éves periódusban Pali a Tej nevű új pop formációjával borzolta a kedélyeket, Egyedi Péter a már régebbi Óriásban rockoskodott, Sándor Dani a Volkova Sistersben elektronikált. Az IHM megüresedett helyére egy-két hazai zenekar próbált meg befészkelődni, több-kevesebb sikerrel. Ezek után mindenki számára érdekes lehetett, mihez kezd magával és a közönséggel az egyik legeredetibb, sajátos zenei és szövegvilággal bíró, abszolút XXI. századi produkciót nyújtó társaság.
Két előzenekar után (kamikaze scotsmen és spacesh!t) fél 11-kor stílszerűen az “Áttelelés”-sel indítottak, és az azután következő majd két óra és 21 szám (!) után nem sok hiányérzetünk maradhatott. Minden zenekar minden tagcseréjekor az ortodox (és a nem annyira ortodox) rajongók körében felmerül az “ez a zenekar már nem ugyanaz” gondolat, és ez általában így is van, a kérdés inkább az, hogy a zenekar jobb vagy kevésbé jobb lett az új tag(okk)al. Nos, kifejezetten jót tett az élő fellépésnek a mostanra már beilleszkedett Sándor Dani billentyűzése, teltebb és hatásosabb lett a hangzás, a régebbi számokat is színesebbé téve. Előzetesen szivárogtak információk, hogy egy év Tejelés után Palika mennyire felejtette el a szövegeket, de ha volt is esetleg némi igazság a pletykában, ez a koncertre elmúlt. Mindenesetre a szép számban összegyűlt rajongók a biztonság kedvéért szintén felkészültek, és teli torokból üvöltötték a nem is olyan egyszerű szövegeket. A zúzda a második számtól beindult a színpadon és a küzdőtéren egyaránt, és a legutolsó hangokig kitartott. Ellentmondást nem tűrően hömpölyögtek a súlyos akkordok és ritmusok, valamint az ezekre hiba nélkül illeszkedő könnyednek tűnő ének. Minden érzékszervünket betöltötte az elementáris élmény, ha csak minden második magyar zenekar ilyen koncerteket tudna adni, zenei világnagyhatalom lennénk. Paródiának helye nincs.
A végső gitárgerjesztés után nem maradt más a nézőtéren, mint kitágult pupillák, kiégett retinák, beszakadt dobhártyák és csend. A többi: NAGY-SZÍN-PAD ! NAGY-SZÍN-PAD !

Szöveg és képek: Sándor Péter

Címkék:
 

Eddig egy hozzászólás

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>