Van egy szép mesém, ami még vicces is. Hátsó-Nashville-ben játszódik, ami épphogycsak az Üveghegyen túl van. Bizonyára kurtafarkúak is vannak arrafelé, de nem feltétlenül belőlük lesznek a lelkészek. A mi lelkészünk is keményen dolgozott, de valószínűleg sosem fűtötte a lelkesedés, hogy saját kosárcsapatot gyártson le, vagy csak egyszerűen kevés jóravaló családot lelt a környékükön, s úgy gondolta, ha kevesebb fia lesz, nagyobb választék jut nekik.

Cseperedett is a trió. Egy uncsitesóval banda méretűre híztak, s együtt stírölték a csajokat, irigyelték a mindenhova elengedett szomszéd kölkeket, meg feltúrták a padlást apjuk tinédzser bűnei után kutatva. Itt sok találgatás próbálja oszlatni a sindők között beszűrődő fény által épphogy szabdalt félhomályt. Egyesek úgy vélik, hogy Karthágó- és Piramis-lemezek bukkantak elő, szerintem mindenképpen P. Mobil lehet a megfejtés.

The Bucket: A borító alapján megállapították, hogy farmerre van szÜkségÜk, kockás ingre. Borotvára meg nem. Beszereztek a füstölgő fehér rudakból is egy adagot, de szakszerű használatát ekkor még nem sajátították el, inkább csak díszítőelemként, a füstgép falusi változataként tartottak rá igényt. Aztán kellett még valami barna Üveg is, amit ők nem ismertek, de ezen nem bánkódtak.
Hátsó-Nashville-ben a farmer szinte kötelező viselet, a kockás ing meg a férfiasság jelképe, így apjuk mérhetetlenül boldog volt azon a reggelen, amikor a négy fiú felsorakozott előtte. – Hát, férfiak lettetek! – szólt, s egy barna Üveggel tért vissza. óvatosan ötfelé öntötte a sört, az ég felé emelte, majd a férfiakra kacsintván fenékig itta az egész kortyot. Bár az új felnőtteknek nem ízlett így elsőre, de tudták, hogyha a P. Mobil ezt fogta, akkor csak van benne valami. Loboncuk és gondosan ápolt bajszuk ugyan okozott némi vihart, de a galamb lelkészné meggyőzte férjét, hogy Istennek és neki is tetsző dologról van szó. így aztán már nem volt semmi akadálya annak, hogy a fiúk meglátogassák a kocsmát. összesúgtak az emberek, ahogy a négy hosszú alak belépett. Nem ismerhették fel a négy lelkészkölyköt, elvégre alaposan megváltoztak. Szerencséjükre a pultos is némán osztotta a barna Üvegeket, és még az is előnyÜkre vált, hogy megkukulva a legtávolabbi asztalt foglalták le. MegközelíthetetlenségÜkben Ülték végig az estét, s csodálkoztak a gépből szóló furcsa zenéken.

Four Kicks: A nem túl kifinomult lelkész már régebben is felfedezett a gyermekek által lejátszott vallásos dallamokban néhány furcsa hangmenetet, de eddig megnyugodva így gondolkodott: minthogy neki sem ártott meg anno az a néhány album, a srácoknak sem fog. Ráadásul a fiúk nagyon szép vallásos hepeninget hoztak össze, melyben színpadra vitték az emberi lélek küzdelmét az őt marcangoló bűnökkel. Sokan csak szertelen ugrálásnak fogták fel a dolgot, de a résztvevőknek nem dolguk az interpretáció, a hívőközösség pedig egyértelműen elfogadta a lelkész magyarázatát. A fiúk sem tiltakoztak.

King of the Rodeo: Sokáig maradt fenn a status quo. Azonban egyre több ember járt a misékre, ami először jónak tűnt. De aztán a fiúk is eljártak a férfiakkal, ami már kevésbé volt rózsás. Pláne, mikor egy idő után a nőkkel is sétáltak egyet-egyet. Az igazi kenyértörést azonban éppen egy csodálatos térítés hozta meg. A srácok zenéje hirtelen változtatta meg sok, Istentől elhagyatott ember életét, mikor azok rituális öngyilkosságra készültek. Már kihúzták elhalálozási sorszámaikat is, ám a háttérből felhangzott a zene, s ők szimmetriákba rendeződve tértek meg ifjúságuk kedvenc musicalkoreográfiáihoz, s még a szerelmet is megtalálván kitartó támogatói lettek az egyháznak.

Molly’s Chambers: Ennek azonban híre ment, hiszen ekkora csoda nem maradhatott titokban. Végül nem a fiúknak kellett apjuk és lelki vezetőjÜk elé állni, hanem az ördög maga jött el. Fekete ruhában, csillogós cipővel – a helyiek, akik ritkán tévéznek, nőnek is nézték, míg meg nem szólalt. Ellenállhatatlan hangján közölte, a fiúknak dolguk van, azok meg új templomot ígértek. Hogy lett-e új templom, nem tudom. Mindenesetre megvalósulhatott a fiúk álma: a P. Mobil borítója alapján elképzelt színpadi fellépés.

Wasted Time: évekkel később nekik is kijött egy olyan, mint a P. Mobilnak. Addigra már egész sok szót ismertek, amit addig nem. Sőt már a női mellekből is egész sok volt memóriájukban. Az emberek imádták őket. Az idősebbek saját múltjukat látták visszaköszönni, a fiatalok meg retróforradalmat emlegettek, meg egy Woodstock nevű helyet, ami nem Nashville-ben van, de a fiúk hagyták. Furcsának találták a többi zenét, de rajongóik száma megnyugtatta őket. Sokan különös cigarettát szívtak körülöttük, meg a ruháikat is eldobálták, mert állítólag ez így természetes. állítólag még a katonák is megszökdöstek, hogy néha hallják őket. De ezeket én mind csak hallottam. Nem tudom, igazak-e. Aztán egyszer találkoztam egy kamionsofőrrel, aki beismerte, mióta hallotta őket, azóta nem erőszakoskodik a moteles csajokkal. Hát, lehet, hogy így van. 

A klippek megtekinthetők az egyÜttes honlapján:
http://www.kingsofleon.com/

Címkék:
 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>