Kemény Lili neve a Kisszínes Duó zenekarból lehet ismerős, már ha valaki kapható a költői szövegekkel felvértezett, két akusztikus gitárral előadott, lányosan kedves zenére. A napokban pedig megjelent a duót alkotó, ígéretes testvérpár idősebbik tagjának, Kemény Lilinek az első verseskötete, a Madaram.

A Kisszínes Duó zenéje nehezen behatárolható: két akusztikus gitár két énekszólammal és ennyi. Az önbekategorizálásuk során felmerült a „kis alternatív izé” és a „végülis underground cucc” meghatározások is. Azt hiszem, ezeket el is fogadhatjuk.

Kisszínes – Elegem van

A dalszövegek költői felhangja miatt adta magát, hogy Lili versei egy mutatós kötetben is napvilágot lássanak. Az igényes Magvető kiadó és a hozzáértő szerkesztő (Péczely Dóra) jó választásnak bizonyultak.

Biztos, ami biztos, ha a kellemesen szellős kötet kézbevételekor nem lettem volna felkészülve arra, hogy egy olyan fiatal lány legbelülről jövő írásaival fogok találkozni, aki akkor született, amikor én érettségiztem, Darvasi László fülszövege figyelmeztetett erre. Ennek megfelelően természetesen nem állíthatom, hogy Lili minden versét megértettem, vagy, hogy mindegyik betalált volna, de nem is biztos, hogy ez volt a cél. Nálam mindenesetre elérte a legtöbbet, amit elérhetett: újra szívesen olvasok verseket. A Madaram ugyanis visszatalált a verselés esszenciájához, ami nem egy kiáltvány szájbarágása, hanem mély érzések, álomszerű képek, és látomásszerű hangulatok közvetítése, hogy olvasóját átrántsa egy mesebeli dimenzióba, egy párhuzamos, valóbb valóságba.

A kedvencem:

Titkosírás

Az első hó megmaradt az utcában
parkoló autókon, és én éjjel
ráírtam sorban a motorháztetőkre
a titkaimat, húsz nevet,
húszból hatot csak monogramig
mertem írni, öthöz visszaszaladtam és
betemettem, nyolc reggelre már
kiparkolt és másik állt a helyén,
a te neved ott maradt, új hó hullott rá,
és az az autó nem indult el többet,
pedig azelőtt négy tengerpartig jutott el
(ebből egy óceán),
csak állt tovább a sarkon és pár hónapja
le is takarták, már a rendszámára
sem emlékszem, de a hó talán még
nem olvadt el a ponyva alatt.

Címkék:
 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>