Éppen 40 évvel ezelőtt, 1975-ben indult mindent elsöprő energiával útjára a VHK, melynek dalai mára generációk éltető zenéjévé váltak. A jubileum alkalmából interjút készítettünk Grandpierre Atillával, aki együttese élén pontosan egy hét múlva, június 5-én lép majd színpadra a Barba Negra Trackben a Sexepil után.

A Vágtázó Halottkémek 1975-ben alakult, és a 80-as évek óta különleges, kultikus zenekarnak számít Magyarországon, Európában és az Egyesült Államokban is. A VHK eredeti zeneértelmezése a teljesen szabad zeneteremtést is magában foglalja, felidézi a rég felejtett, végtelen szabadságot. Tudattágító zenéjüket gyakran a „pszichedelikus hardcore”, „sámán punk”, „mágikus népzene” meghatározásokkal próbálják jellemezni. Vezetőjük Grandpierre Atilla, civilben világszerte elismert csillagász. A zenekar tevékenysége 1986-ig be volt tiltva, de zenéjük olyan nagy hatású volt, hogy mindig akadt szervező, aki vállalta a felléptetésükkel járó állásvesztés kockázatát. Gyakran álnevekkel vagy név nélkül, de képesek voltak betiltva is rendszeresen fellépni, főként nagy egyetemi klubokban. 1983-ban Bódy Gábor velük készítette el kultikus filméjt, a Kutya éji dalát. A nyolcvanas években az illegalitás határán tevékenykedő, világhíres Fekete Lyuk nevű klub adott otthont nekik. 1984-ben az Egy kicsit én, egy kicsit te című angol-magyar filmben is feltűnt a VHK egyedülálló produkciója. 1986-ban Beatrix holland királynő személyesen járt közbe annak érdekében, hogy a VHK betiltása ellenére részt vehessen Amszterdamban a magyar kulturális heteken.

A rendszerváltozás után, a ’90-es években olyan zenészek kedvencévé váltak, mint például Iggy Pop, Jello Biafra, Henry Rollins, Steve von Till, és tízezrek előtt játszottak világszerte. A nyugati sajtó szerint a VHK „minden idők legjobb sámán-punk bandája”. Albumaikat kiadta a Sonic Boom (Németország) Európában, az Alternative Tentacles és a Neurot Records Amerikában. 2001-ben a zenekar beszüntette tevékenységét, majd 2009-ben legutolsó felállásában újra összeállt Vágtázó Életerő/VHK, majd ismét VHK néven. A zenekar rendkívüli energiákat felszabadító színpadi jelenléte és az átsugárzó erő frissebb, mint valaha. Még mélyebben nyitja meg a zeneteremtés forrásait, és folytatja világfeltáró zenéjét. Egyik tavalyi fellépésükből itt nézhetjük meg a Megment az égi táj című dalt:

VHK – Budapest Park – Megment az égi táj (2014.06.05.)

Most pedig következzen az interjú:

Dudich Ákos: Ha a VHK filozófiai vonulat lenne, mely filozófusokhoz állna közel?

Grandpierre Atilla: Grandpierre K. Endre gondolatai a mágikus korról alapvetőek voltak. Felfedezte, hogy a mágikus gondolkodás az, amely öntörvényű és elemi erejű. Nem nehéz észrevenni a párhuzamot: a VHK öntörvényű, mágikus népzenéjében ott az őserő. Grandpierre K. Endre javasolta a népzenei irányt is. Tökéletesen találkozott ez a felfogás a bennem élő világgal. Talán a legjobb, ha idézek még néhány idevágó, érdekes gondolatot:

„Az ókori kínai filozófia szerint a zene a Mennyek ajándéka, alapelvei a Világmindenség törvényeiből adódnak és rendkívüli erővel képes hatni az emberekre.”

„Ha dallamokat éneklő furulyák születnének az olajfákon, bizonyára nem kételkednél abban, hogy az olajfában van valami tudás arról, hogy kell a furulyán játszani. Ha a platánfák harmonikusan hangzó lantokat viselnének, feltennéd, hogy a platánfában van valamilyen foka a zene ismeretének. Miért ne ítéljük akkor a Kozmoszt lélekkel és értelemmel bírónak, amikor lélekkel bíró, értelmes teremtményeket növeszt magán?” (Zeno görög filozófus, kb. i.e. 334 – kb. i.e. 262),

“Azért mentem ki az erdőre, mert nyíltan szemtől szembe akartam kerülni az élet alapvető tényeivel, s kitapasztalni, mit tanulhatok az élettől, nehogy majd halálom óráján döbbenjek rá, hogy nem is éltem. Nem akartam magamat áltatni, s olyasmit élni, ami nem élet, hiszen az élet oly drága kincs; de rezignálni sem akartam, hacsak nem elkerülhetetlenül szükséges. Mélyen akartam merülni az életbe, kiszívni csontja velejét, olyan erőteljesen, spártai módra akartam élni, hogy megfutamodásra kényszerítsem mindazt, ami nem élet; széles rendet akartam vágni, és alacsony tarlót hagyni, sarokba akartam szorítani az életet, ízekre szedni és kivizsgálni.” (Henry David Thoreau, 1854, a „Walden” című regényből.)

DÁ: Hogyan fogalmaznád meg a VHK ars poeticáját?

GA: Érzésből zenélni, az élet teljes átérzésének igényével, az égig érő élet elemi erőinek elszabadítását elérni, kigyújtani az élet igazságának teljes fényét!

DÁ: Most ünneplitek a 40. évfordulótokat, rengeteg mindent letettetek az asztalra, egyedülálló az életművetek, de van-e valami olyan cél, amit még nem sikerült elérni, van-e olyan csúcs, amit még nem sikerült meghódítani?

GA: Szeretnénk, ha olyan fiatal zenekarok születnének, amelyek tovább vinnék a VHK lángját! Szeretnénk, ha lélekben minden ember teljesen felszabadulna a modern lélektörpítő hatások alól, ha gyújtanák egymásban a szabadság éltető erejét. Kétezer éve Kínában betiltották a hunok életszerető zenéjét, mert attól tartottak, hogy hatására lélekben minden kínai hunná változik. Szeretnénk olyan zenét játszani, hogy zenénk hatására minden ember lélekben teljes emberré változzon!

DÁ: A Barba Negra Trackben a Sexepil lép fel előttetek, baráti viszonyban áll egymással a két zenekar, korábban is kereszteztétek már egymás útját?

GA: Kocsis Tomival és László Viktorral 1982-ből, az ETA zenekar fénykorából származó régi jó kapcsolatunk van. Jó barátságban voltunk, a két zenekar között egyfajta testvériség is kialakult, felvillanyozó energiákkal, versenyeztünk a fejlődésben. Egyszer a Közgáz aulában Czeller Péter felhívott engem és Szónuszt az egyik számukba énekelni. Nagyon bírtuk az ETÁ-t, először őket szerettem volna a Kutya Éji Dala c. filmben a VHK mellett, de ezt nem sikerült keresztülvinni. Azóta is fennáll a jó kapcsolat, ha ritkábban is, de ez az ünnep most jó alkalom ez arra, hogy újra találkozzunk és egy színpadon zenélhessünk.

DÁ: És sok-sok év után újra lesz Rituális Színház! Ennek van köze a régi Rituális Színházhoz? Mennyiben különbözik attól?

GA: Az Ébrenálmodók Rituális Színházát a VHK és a VHK Rituális Színháza inspirálta. Nagy Misi az alapító, aki 20 éve a barátom, a Titokfejtő-VHK Körben ismerkedtünk meg. Aki ott volt az „Éljetek Halottak Fesztivál”-on, láthatta, mire képesek. A mostani alkalomra még többen lesznek. Egy biztos: egyedülálló és izgalmas esemény részesei lehetünk! Bár a forgatókönyvet láttam, a műsoruk számunkra is meglepetés lesz.

DÁ: Akárcsak az utóbbi pár koncerteteken, most is színpadra lép veletek Balázsfalvy Gábor, aki 1990-ben játszott veletek szólógitáron, Ő hogyan került újra képbe?

GA: Emlékezetesek maradtak számunkra a Banyákos koncertek, annál is inkább, mert a Botrányos probléma elképesztően jó szólódallamát Ő hozta. Fritznek régi jó barátja, és a Dürer Kertben tartott koncertünkre hívtuk meg először. Rájöttünk, hogy fontos új színfoltot jelent a játéka, ízesen, érzéssel játszik, és ráadásul a próbákra ismét egy elképesztő dallamot hozott, amiből egy egészen új szám fejlődött ki. Most már külön műsort ad a koncerten belül, négy számot játszik velünk egymás után.

DÁ: Mi több, immár három basszusgitárost is láthatunk majd, Szónusz mellett ismét előkerül Mestyán Ádám, és van egy új basszusgitárosotok is, Csenge. Ha jól tudom, Ádámhoz és Vazulhoz hasonlóan, ő is régi VHK-rajongó volt, mielőtt a zenekarba került volna. Hogyan esett rá a választásotok?

GA: Csenge most nem lesz ott a koncerten, mert Ádám helyettesítésére kértük fel. Lujó Cantara nevű zenekarában már feltűnt, hogy különös átéléssel játssza a számokat. Mióta Ádám elnyerte a Harvard Egyetem a világ 12 legtehetségesebb fiataljának kiírt, három évre szóló ösztöndíját, egyre kevésbé jár a próbákra, koncertekre, így került Csenge a képbe.

DÁ: Számomra azért is érdekes őt látni mellettetek, mert női energia eddig csak ritkán, mondhatni elvétve került csak a VHK-ba. Hogyan érzed, mennyire változtat a csapat kisugárzásán?

GA: Én még nem tudtam eléggé megfigyelni, annyi minden történik ilyenkor velem, és így még korai a véleményalkotás, de a koncerteken a közönség kiemelte, hogy igazi átéléssel játszik, viszi-sodorja a zenekart – ahogy egy basszusgitárnak ez a feladata.

DÁ: Bár már maga a 40 év is egy hosszú idő, Szónusszal már a VHK 1975-ös megalakulása előtt is együtt zenéltél, egészen pontosan 1973 óta. Miféle zenét játszottatok akkoriban?

GA: Őrületes szenvedélyben, féktelen lelkesedésben és állandó ötletrohamban éltük az életünket, buli buli hátán, minden megmozdulásunk kiszámíthatatlan, szabad és gátlástalan volt. Szónusz akkoriban egy másik zenekarban gitározott. A házibulikon előkerült a gitár, elkezdtem az Üvöltést extatikusan szavalni, Szónusz gitáron és ritmikus üvöltésekkel csatlakozott, nővére egy pergődobot kézzel bírt sodró rohamra, belelovaltuk magunkat a teljes őrületbe, a kés megállt a levegőben. Később ez a megmozdulásunk bekerült a VHK koncertműsorába is, az E-klubban elő is adtuk.

DÁ: Mit üzensz a rajongóknak, akik nyilván már erősen készülnek a június 5-i nagy ünnepre?

GA: A színpad közelében rendkívüli erőnlétre lesz szükség a közel két órás tomboláshoz!:)  Mozgósítsuk minden képességünket, lényünk igazi teljességét, minden ismert és minden ismeretlen, rejtett adottságunkat, különösen a lelki és szellemi képességeinket, hogy felerősödve összeérjenek és felröpítsenek bennünket az élet korlátlan szabadságának birodalmába! Váljunk zenekarból és közönségből egyetlen hatalmas, égig érő közösséggé!

Végezetül kaptunk egy friss próbarészletet is Atillától:

Hunok csatája – tényleg előjön! VHK próba 2015. május 19-én

A jubileumi év budapesti koncertjére június 5-én kerül sor, a Barba Negra Track szabadtéri színpadán.

A VHK előtt a ’80-as évek elején alakult Sexepil is játszik majd, akik az elmúlt év egyik legenergikusabb visszatérését produkálták Your Scream Is Music című albumukkal, ami 17 évvel legutóbbi stúdiólemezük után jelent meg. A zenekar a kezdeti években többek között a Sziámi, a Balaton és az Európa Kiadó társaságában koncertezett, és Egyesült Álmok című lemezük is nagy sikert aratott. Később külföldön is sikereket értek el, angol nyelvű dalaiknak is köszönhetően: európai és tengerentúli turnékon is részt vettek. A VHK koncertje alatt egy különleges színházi produkciót is láthatunk, az Ébrenálmodók Rituális Színház jóvoltából, melyre nagy hatást gyakorolt a Vágtázó Halottkémek zenekar és annak rituális színháza. A társulat tagjait összetartó erő a közös élet- és világszemlélet: az Univerzum működésének törvényein alapuló ősi hitük és a teremtő erő felélesztése. A túlzott verbalitás helyett, inkább a mozdulatok és a zene erejét, valamint a vizuális eszközökben rejlő lehetőségeket használják kifejező eszközként. Előadásaik zárt és nyitott térben egyaránt megvalósíthatóak, alkalmanként együttműködnek tűzzsonglőrökkel, gólyalábasokkal és cirkuszi artistákkal is. A performance fontos részét képezi a transzélményt kiváltó sámándobolás, melynek rezdülései a közönség mélytudatába szállnak, és ott fejtik ki hatásukat. A koncert alatt bemutatott produkciónak Önmagától gyulladó fény a címe.

Belépő: 2300 Ft, a koncert napján 2800 Ft Jegyek kaphatók: CD Pince, Barba Negra Track, Wave, Headbanger. Online, bankkártyás és SZÉP kártyás fizetéssel: TIXA.hu átutalással: http://track.barbanegra.hu/vhk_40_eves_jubileumi_koncert_20150605

Eddig egy hozzászólás

  1. Karacs László szerint:

    Bár már 61 éves vagyok, nagyon sajnálom,hogy nem tudok ott lenni. Mikor Pécsen láttam őket a Gyárban, az frenetikus volt.
    K. László

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>