A nemrég megjelent Burzum-könyv nagy vihart kavart nem csak témája miatt. Pándi Balázs Leiszter Attilával - a könyv írójával – és  a Silenos Könyvkiadóval egy mélyinterjú keretében kereste a válaszokat a könyv hátterével kapcsolatban felmerült kérdésekre.

Pándi Balázs: Vegyes fogadtatásra talált a könyv, többen plágiummal vádolták a szerzőt. Lévén, hogy ez az interjú azért készül, hogy a kiadó és a szerző szempontjait is megismerhessék az emberek, adja magát a kérdés: miért ebben a formában kellett megszületnie a könyvnek, miért nem Leiszter Attila saját nevén, forrásmegjelöléssel készült el?
Silenos Könyvkiadó: Szerencsére nem sokan mondták ezt, de sajnos hangosan. Mi elég jó és értő visszajelzéseket is kaptunk. Akik megkerestek minket, illetve az előzetes, nem beavatott tesztolvasóink azt mondták, jól van ez kitalálva, és a könyv alapos forrásmunka, például rendezetten össze van gyűjtve mindaz, ami csak szétszórva, különböző elérhetetlen helyeken olvasható. Ahogy a Tilos Rádió fogalmazott: a tényanyag „remixe”.
De hogy a kérdésre is válaszoljunk, részünkről minden emellett szólt.
Talán az a legalapvetőbb oka, hogy a mű lényegéhez tartozik Kjell Månsson személyisége. Attila éveket dolgozott ezen, rengeteg szakirodalmon átrágta magát, sok ember véleményét megfogadta, és már a saját jegyzeteit is megjegyzetelte, mire eljutott ehhez a figurához.
Leiszter Attila: Igen, eredetileg a zene miatt merültem el benne. Aztán láttam, hogy a black metálos külsőségek mögötti eszmevilág, vagy az, hogy Vikernes miket írt a börtönévei alatt, mennyire idegen tőlem, de épp ezért érdekelt, ez volt a kihívás vagy a kíváncsiságom alapja. A húsz év felgyülemlett forrásai alapján Varg jelleme kiismerhető, pontosabban kirajzolódik egy perlekedő karakter. A róla szóló anyagnak, az életének és a zenéjének is ez elválaszthatatlan része. De nem lehetett elég távolságtartással írni róla. Így írás közben kialakult egy figura, aki már nem teljesen én voltam. Félig Vikernes, félig egy rajongó. Egyrészt regénnyé alakulhatott a kéziratmassza, E/1. személyű elbeszélő született, aki könnyebben meséli el a történetet, másrészt én mint fordító tudományos, távolító jegyzetekkel láthattam el az anyagot, hogy véletlenül se legyen propagandamű (hanem inkább amolyan felvilágosítás), és ezek a rétegek elválnak, több szinten olvasható a mű.
Silenos Könyvkiadó: Eredetileg egy nagyobb rendezvényen akartuk ezt bejelenteni, s ezért ott az egyik beszélgetőpartner egy író lett volna, mivel az irodalom történetében az ilyesfajta személyiségteremtés bevett szokás, egyfajta kötelező bravúr.
Leiszter Attila: Illetve Gyáni Gábor írásai is inspiráltak. Ő a történelemírás kapcsán publikált sokat arról, hogy nincs objektív történelem. Tehát az elbeszélő igazából mindig kitalált történetet mond el. Itt meg aztán szinte csak pletykák vannak. És azt kell nézned, hogy ki mit pletykál. Hát ezekről nem lehet megállapítani, melyik az igaz. Ha elméletileg sincs egyetlen kizárólagos igazság, akkor ott végképp a megfoghatatlanra törekedhetünk, ahol néhány főszereplő lassan húsz éve elhalálozott, Vikernesnek meg nyilván maga felé hajlik a keze, sosem volt objektív.

P. B.: Az én problémám az, hogy ahol nem ismerem a forrásanyagot, illetve magam nem járok utána, ott nem tudom eldönteni, hogy kitalált dolog (pl. Led Zeppelin és a Filosofem borítója közötti összefüggés, Necrobutcher nyilatkozatai stb.), vagy valós, amiről olvasok. Márpedig akikkel beszéltem, mind egy olyan anyagot várt, ami a lehető legprecízebben feldolgozza Varg történetét. A riporter személyén kívül mennyire fiktív a Varggal kapcsolatos anyag?
L. A.
: Kizárólag Kjell Månsson személye fiktív, minden más valós forrásokon alapszik. Ezt mutatja, hogy közel 80 forrásmegjelölés van a könyvben, ami a témát tekintve korrekt arány, de tény, hogy néhány jelöletlen idézetet is beleszőttem a szövegbe, ezért is a fordítói előszóban felsoroltam a felhasznált papír- és webalapú lelőhelyeket, mintegy megköszönve a viruló metálzenei undergroundnak. Az álnév tisztelgés is a közösség előtt, kifejezett jelzés, hogy ez nem egy általam kitalált szöveg, nem egymagam „én” írtam a könyvet!
Persze van néhány eszelősen szürreális rész is a kötetben, ezek direkt gondolati aknák: szkanderjelenet a börtönben vagy az emberiség állítólagos UFO-eredete (vagyis, hogy valaha a Szíriuszról származtunk), amelyek teljesen légből kapottnak tűntek a kritikusoknak – de bármily fura, ezeknek is megvan a valós eredetük (forrásuk). Ezekkel el is akartam bizonytalanítani az olvasót, hogy a könyv többi részét se „vegye készpénznek”, legyen mindig résen. Mert a pontosan adatolt forrásból is csak az derül ki, hogy ki mit mondott, de hogy igazat állít-e… Ezek amolyan ébresztő jellegű löketek, bár léteznek, akik számára valódi világmagyarázó elvek. De nem lehet elmenni mellette vaskos irónia nélkül, ami könyvet is jócskán átszövi…

P. B.: Varg Vikernes tud erről a könyvről?
Silenos: Úgy tudjuk, hogy páran már írtak neki róla. Hiányolták a honlapról. Ami talán logikusnak tűnhet, de nem feltétlenül az: az életrajzok általában nem a brandhez tartoznak (kivéve, ha a menedzser megrendelésére készülnek), ahogy az albumok, pólók meg az ilyesmik viszont igen. A könyvek sajtótermékek. Írók, többnyire újságírók írják meg. Vagyis ugyanazzal a szabadsággal, ahogy az albumkritikákat, de még adott esetben a sajtóközleményeket is saját, nem egyszer akár beszólós kommenttel látják el – ezt nem kell egyeztetniük. Az írói függetlenség adja meg egy életrajz hitelességét. Például a Dave Gahan-életrajzunkat a Guardian szakírója írta, és éppen azért tud őszintén beszélni Gahan drogfüggőségének és megtisztulásának minden szakaszáról, mert a sajtó, az írás szabadságából következően nem kellett egyfolytában kérdezgetnie, hogy te, Dave, lemehet ez így?
L. A.: Én igazából soha nem akartam Varg Vikernesszel beszélgetni. Ezer éve határozott az álláspontja, és ugyanazokat a válaszokat adja. Nincs olyan kérdésem, amit ne tettek volna már föl neki, vagy az eltelt évtizedekben ne elemzett volna magától. A könyv ötödik részében hosszan ismertetem az ideológiai nézetrendszerét, ennél a fejezetnél különösen figyeltem, hogy megadjam az esszéidézetek származási helyét. Másrészt, nem fogadott fel életrajzírójának, mint ahogy én sem akarok az elvtársa lenni. Nyilván elutasítja a könyvet, mint ahogy minden róla szóló ismertetőt és véleményt örökösen kritizál, kivéve persze a vonalas propagandát. Ha elfogadná, az töltene el a legnagyobb rémülettel, és komoly önvizsgálatba kellene fognom…
Silenos: Persze van, hogy összejön ez az igen ritka együttállás, például Dudich Ákos VHK-interjúkötete. Itt olyan összhangban van kérdező és válaszoló, hogy fel sem merül a másik korlátozása. De ilyen azért tényleg csak ritkán lehetséges.

Varg Vikernes about Christianity

P. B.: Siklósi Szilveszter 1994-ben készült, Az igazi Mao című áldokumentumfilmje jutott eszembe a könyv kapcsán. Ott fokozatosan rejtettek el gyanús elemeket, majd a végén már teljes értelmetlenségbe torkollott a történet. A film végén azonban van egy manifesztum, amely leleplezi a filmet, és elmagyarázza a célját. A könyv esetében ez nem fordult meg a fejetekben?
Silenos:
Valóban ez a gyakoribb típus a fikció és a nem fikció határának átlépésében. Vagyis amikor adott egy alkotó, egy művész, aki a saját művészete keretein belül nem fikciós műfajokat használ fel. Ilyenkor rendkívül hangsúlyos az alkotó, hiszen az ő művészi tekintélyét alapozza meg egy ilyen mű.
A következő kategória az, amikor valaki azért von fikciós elemeket be, hogy a nem fikciós műfaj gyengeségeire mutasson rá. Ilyenkor az alkotó másodlagos, és a témakidolgozást többnyire nem is érinti a megközelítés, mert eleve nem számít.
Például az Intellektuális imposztorok című könyvben két fizikus összefoglalja azt a kalandját, hogy 1996-ban elfogadtak tőlük egy teljesen értelmetlen publikációt, és a végén a nagynevű folyóirat még a saját önleleplező cikküket sem akarta közölni. Tehát számukra a tudományos publikálás rendszerének a kritikája volt a fontos, és utólag tették evidenssé, hogy a tartalom alaptalan és lényegtelen.
Ellenben van úgy, hogy emiatt nem is lehet (de nem is kell) eldönteni a mű igazságának mértékét. Nagyon híres Dominique Noguez Lenin dada című könyve, melyben Leninhez köti a dada születését. Ez egy annyira forradalmi munka, hogy nem lehet ráfogni azt sem, hogy kóklerség, ellenben történészileg sem lesz senki, aki komolyan mögé állna.
L. A.: A Burzum-könyv nem ennyire forradalmi. Ebben mindössze az elbeszélő, a történész a kitalált (és a megnevezett fordító valódi). Viszont a tartalom, tehát a könyv 99%-a ellenőrizhető, visszakereshető (ezért is az említett és benthagyott forrásmegjelölések). Sőt, mindennek, még a kitalált történésszel „külön” megesett pár dolognak is van forrása, csak éppen más újságírók, zenészek kisebb-nagyob sztorijairól van szó (például közösen láttak egy koncertet, interjút csináltak, alig pár mondatot költöttem hozzá). Vagyis ami le van írva, hogy Kjell és Varg milyen terekben voltak együtt, azok olyasmi történések, amelyekből egy zenésszel naponta megeshet néhány.
Egyébként a kérdésed konkrétumára visszatérve: a fordítói előszóban elhelyeztem egy leleplező igazságkapszulát, hisz a megnevezett közvetítő forrásom, a Heaven in Flames újságos Nagy Ádám, akitől a kéziratot kaptam, kitalált lap és személy, és ezt a metálos szakik, ha már azok, rögtön le kell, hogy vegyék, innentől kezdve pedig működésbe léphetnek a reflexeik, hogy ez nem „hagyományos” monográfia (vagy baromság). Akiknek viszont nem mondanak semmit a rockfanzine-ek, azoknak úgyis mindegy, hogy ki írta a könyvet – ha tartalmasnak vagy élvezetesnek találták a könyvet. És amennyire tőlem telt, az alapos valóságot kapják Vikernesről, mert megdolgoztam azért, hogy hű legyek – az általam látott – alakjához. Egyszerűen élveztem megírni, összerakni, és nem érdekelt „a szerző neve”. Mindig úgy gondoltam, hogy az emberek a boltban kézbe veszik, belelapoznak és döntenek.
Másrészt a filmes példához hasonlóan itt is nagyfokú „értelmetlenségbe” torkollik a történet, és ezt direkt alakítottam így, hisz a végén ott van a már emlegetett hosszú tudományos okfejtés az emberiség szíriuszi őseredetéről, azután egy záró lírai bekezdés arról, Kjell hogyan kakaózik Vargnál vendégeskedve, míg egy felszikrázó jégcsákány ernyedt ájultságba nem rántja – szerintem képtelenség komolyan venni egy ilyen zárlatot, mármint „valóságosan”… Elgondolkodtatni persze szerettem volna vele, mint ahogy én is eltöprengtem néhány nekem való képtelenségen a norvég zenésszel kapcsolatban. De a dokumentumfilm elején sem lőtték le a poént, nem igaz? Másrészt úgyis számítani lehet rá, hogy az első adag néző, kritikus stb. után automatikusan kiderül a turpisság, tovaszáll a dolog naivitása, és akkor már óhatatlanul másképp nézik a későbbiek. Én eleinte amúgy egy még átlátszóbb figurát akartam: Ivar Kjellsont, ami az Enslaved két tagjának nevéből állt össze, és azonnal beugrik mindenkinek, aki kicsit jártas a témában, de útközben úgy döntöttünk, semlegesebb nevet keresünk – a Månsson Norvégiában olyan gyakori, mint nálunk a Nagy (Ádám). Tehát eleve egy lebuktatható személyiségprofil készült, és nyilvánvaló sorsát nem is kerülhette el.
Az persze megint más kérdés, hogy bármi, amit a színtér eredeti szereplői mondtak vagy állítanak, mennyire igaz, és mikor teljesülhet a magyar rajongók kívánsága, hogy „végre egy igazi” könyvet olvassanak a skandináv black metalról…
Silenos: Egyébként a kézirat elfogadásakor, végleges kialakítása közben megbeszéltük, hogy a könyv megjelenésétől számított lehető legrövidebb időn belül fogunk tartani egy sajtótájékoztatót, amelyen mindenki számára felfedjük Kjell Månsson kilétét.
Az volt a terv, hogy a Merlinben, ahol egy jól sikerült VHK-bemutatót tartottunk, Attila mellé meghívunk egy metálzenei szakújságírót, a fiktív vonal miatt pedig egy kortárs magyar szépírót, díszvendégnek meg Csihar Attilát. Sajnos őt akkor még egyszerűen nem bírtuk elérni, azután, ugye, a Merlin is teljesen megszűnni látszott, úgyhogy egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ezt nem tudjuk tető alá hozni. Februárra összejöhetett volna, de addig nem akartunk szerepet játszani. Nem az volt a terv. Így kapóra jött a Gorezone műsora, ahol feltárhattuk a körülményeket (köszönjük a meghívásukat!). Nyomattuka közösségi oldalakon, szóltunk, akinek tudtunk, és a felvételt e-mailben elküldtük a recenzióztatásban még érintett újságíróknak.

P. B.: Így utólag lenne, amit másképpen csinálnátok?
Silenos
: Nem valószínű. Mivel a megjelenés előtt is megtettünk mindent, ezért oda visszalépve ugyanazt az utat járnánk be. Volt tesztolvasó is, ahogy említettük, sikerült megoldani, hogy Varg vad eszméi zanzásítva, tehát hűen, de távolságtartással jöjjenek át, és ne érjen az a vád bennünket, hogy egyetértünk vele, szóval éppen ebben a formában működött az objektivitás. Ha a végére betettünk volna egy leleplező szöveget, nagyjából akkor is ugyanez történt volna. Ezek a kérdések ugyanúgy felmerültek volna. Kérdezték volna, hogy miért csak a végén… A végeredmény ugyanaz lenne: így is volt, aki megértette (HammerWorld), volt, aki eleve ellenségesen állt hozzá, mindenesetre reméljük, hogy végül ismét egy megkerülhetetlen könyvet sikerült letenni az asztalra.

Az interjút késztette Pándi Balázs

Címkék:
 

Eddig 2 hozzászólás

  1. Kovács Attila szerint:

    Hónapok után is itt tart a sztori? Szép. A probléma viszont az, hogy egy “metálos szakinak” lehet, hogy egyből feltűnik, hol lóg ki a lóláb, ugyanakkor egy kevésbé tájékozott, fiatal(abb) zenekedvelőnek, aki “A” Burzum könyvet vásárolta meg, nem feltétlenül esik ez le, mert nem ismeri fel a változtatás nélkül átvett és összeollózott anyagokat. (Ez ki is derült jó pár netes visszajelzésből.) Ellenben a kiadványt megvásárolta, pénztártól való távozás után pedig hiába reklamál bárki is. Csak jelezném, hogy én nem reprezentációs példányról írtam “kritikusnak semmi se drága” alapon, az bizony ki lett fizetve a boltban, és akkor még szó nem volt a “fiktív személy által remixelt tényanyagról” se a kiadó honlapján, se máshol. (Persze lehet, hogy akkor már lement a Tilos Rádiós interjú, de sajnos azt nem hallottam, ellentétben nyilván mindenki mással.) Viszont nem azt kaptam, amit vártam, amit a könyv felvezetése sugallt. Nem baj, lehet ideológiát gyártani mindenhez, meg álnéven ellenvéleményeket kommentelgetni a kevésbé rokonszenvező kritikákhoz, célozgatni arra, hogy ki állt eleve ellenségesen a könyvhöz, de a lényegen ettől ugyanaz – a könyv felvezetése megtévesztő volt, és ezen semmilyen magyarázkodás nem változtat. És lehet mondani, hogy mindez azért történt, hogy felnyissa a Szerző és a Kiadó az emberek szemét, mondván, nem kell mindent elhinni, ugyanakkor kicsit elegánsabb, ha ez a “felvilágosító tevékenység” nem jár közvetlen anyagi haszonnal az elkövetőknek.

  2. korne1 szerint:

    Varg megint rossz volt… úgy hírlik

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>