Hatalmas várakozás előzte meg a VOLT Fesztivál első napjának az egyik nagyszínpados fellépőjét, az amerikai Queens Of The Stone Age-et. Az underground és mainstream szcénában is komoly skalpnak számító zenekar két tagjával, Troy Van Leeuwen gitárossal és Dean Fertita billentyűs-gitárossal készítettünk interjút.

Az új albumotok, a múlt hónapban megjelent …Like Clockwork elég kaotikus körülmények között készült. Mi volt ennek az oka?

Troy Van Leeuwen: A káoszt az okozta, hogy nem volt kifejezett célja a lemeznek. Nem fektettünk le se irányelveket, se szabályokat. Bevonultunk a stúdióba, elkezdtünk játszani, csapongtunk ide-oda, Dél-Amerikában is jártunk közben, de aztán végül szép sorban megszülettek az anyagok.

Ez volt az oka annak, hogy az album készítése közben Joey Castillo váratlanul felállt a dobok mögül és kilépett a zenekarból?

Troy Van Leeuwen: Igen, ez is közrejátszott, de voltak más gondok is, amelyek egy ideje már gyűltek. Ha erős személyiségeket zársz össze egy szobába, akkor abból vagy valami gyönyörű születik, vagy elszabadul a pokol. A stúdiómunkálatok körüli fejetlenség komoly feszültséget generált, és Joey volt az egyik áldozat.

Dean Fertita: Ettől függetlenül továbbra is jó barátságban vagyunk Joey-val és bármikor szívesen zenélünk vele, ha ő is úgy akarja. Továbbra is családtagnak tekintjük.

Azt mondtad, nem volt konkrét célja a …Like Clockwork-nek. A végére azért körvonalazódott valamilyen látomás, vagy koncepció, amibe illeszkedett az album tematikája?

Troy Van Leeuwen: Igen, de ezt úgy képzeld el, mintha felébrednél a sivatagban és az ösztöneidre hallgatva elindulnál egy irányba, majd egyszer csak, a végkimerülés szélén, megpillantanál egy várost. Mi is elindultunk egy találomra kiválasztott úton, irányjelzők nélkül, aztán egyik pillanatról a másikra értelmet kapott az egész, összeállt a kép.

Mi az, amit a mai napig félreértenek az emberek a Queens Of The Stone Age kapcsán?

Troy Van Leeuwen: Van egy dolog, amibe állandóan beleszaladunk: bármennyire is szeretik ezt állítani rólunk, mi nem vagyunk stoner rock banda. Talán a kezdetekkor még illett a zenekarra ez a címke, de ma már besorolhatatlanok vagyunk, maximum az igen tág rock & roll fiókba férünk be. Szeretjük a stoner rockot, értjük és tiszteljük a stoner bandákat, de mi nem tartozunk közéjük.

Ha összeragasztjuk az új album videoklipjeit, akkor tulajdonképpen egy négyszereplős kisfilmet kapunk. Ezek a karakterek a QOTSA zenészeinek felelnek meg, vagy esetleg az Apokalipszis Négy Lovasának?

Troy Van Leeuwen: Szerintem egyik se. Volt egy alapkoncepciónk, de végső soron szabadkezet adtunk a klip készítőjének, Liam Braziernek. Totálisan megbíztunk benne, így a négy figura minden bizonnyal az ő hasadt személyiségének a különböző megnyilvánulásai…

Dean Fertita: A végeredménnyel egyébként abszolút tudunk azonosulni, ezt meglátjátok majd a koncerten is.

Nemrég, amikor Budapesten koncertezett, készítettem egy interjút Mark Lanegannal. Nem mondhatnám, hogy túl szószátyár lett volna a beszélgetés során, nektek nyilván jó barátotok, hiszen ő is oszlopos tagja volt a Queensnek, ismertek bármilyen módot, amivel szóra lehet bírni?

Troy Van Leeuwen: Nem. Örülhetsz, hogy egyáltalán adott neked interjút… Mark nagyon nyugis, visszahúzódó személyiség. Megválogatja a szavait és sose beszél feleslegesen.

Dean Fertita: Talán, ha leülsz vele megnézni egy kosármeccset, és kizárólag a kosárlabdáról kérdezed, akkor lehet, hogy elengedi magát.

Vannak olyan kedvenceitek, amelyek valószínűleg sokkolnák a rajongóitokat?

Troy Van Leeuwen: Hogyne! Én például szeretem a Def Leppardot, Chet Bakert, Michael Jackson Off The Wall című albumát, de még a Toxicot is Britney Spearstől! Imádom azt a dalt, egyszerűen zseniális!

Dean Fertita: Nyitottak vagyunk, nem zárunk ki egy műfajt sem az életünkből. Én nagyon bírom például a hip-hopot.

Vannak példaképeitek?

Troy Van Leeuwen: Ez egy nehéz kérdés. Fiatalon természetesen voltak idoljaink, mindazok a zenészek, akikre felnéztünk a hetvenes években, gondolok itt elsősorban John Paul Jones-ra és John Bonhamre a Led Zeppelinből, de mai fejjel már nem tudnék hozzájuk foghatót mondani.

Dean Fertita: Én az olyan komikusokat tekintem példaképemnek, mint például Steve Martin. Az ő életfilozófiájával tudok azonosulni.

Mi volt az eddigi legfurcsább fellépésetek?

Dean Fertita: Egyszer egy turné során az egész zenekar ételmérgezést kapott, kórházba kellett vonulnunk, ahol az orvosok azt mondták, hogy napokig feküdnünk kell. Ez persze szóba se jöhetett, hiszen koncertünk volt. Végül úgy mentünk ki játszani, hogy a színpad szélén húzták ki a vénánkból az infúziót. Na, az egy furcsa este volt…

Címkék:
 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>