De közreműködött olyan előadókkal is, mint a Leftöver Crack, Bruce Springsteen, Agaisnt Me!, Star Fucking Hipsters, The Loved Ones, hogy csak egy párat említsünk. [...]]]> Franz Nicolay akusztikus punkban utazik, gitárral, bendzsóval, meg tangóharmonikával. Tagja volt a kabaré-punk World/Inferno Friendship Society-nek, és a Hold Steady-nek, jelenleg is játszik a balkángypsy Guignollal és alapítótagja az Anti-Social Music-nak.

De közreműködött olyan előadókkal is, mint a Leftöver Crack, Bruce Springsteen, Agaisnt Me!, Star Fucking Hipsters, The Loved Ones, hogy csak egy párat említsünk. Szóval egyáltalán nem kezdő, de erről akkor is meggyőződhetünk, ha meghallgatjuk a szólólemezeit: a bemutatkozó Major Generalt, illetve a 2010-es Luck & Courage albumot. Mindkettő úgy szóló, hogy közbe nem csömörlesz meg az akusztikus gitározás egyhangúságával, mert az említett bendzsó, tangóharmonika és vendéghangszerek és -zenészek színesítik az egész lemezt.

A szövegek történetmesélős versek, sokszor igen mély mondanivalóval, de nem hiába, mert Franz Nicolay publikál is ide-oda, és könyve is jelent meg. Szóval, ha érdekel egy picit másabb, nyugisabb, de változatos punk előadás, akkor érdemes less május 27-én elnézni a Szabad Az Á-ba. Pláne, hogy előzenekarként a Great Lakes (Dance or Die/Formyfriends/PFA/Plan Beer project) fog mérgeshangú, pörgős, dallamos pankot osztani.

http://franznicolay.com/
http://szabadaza.hu/

hangzorro: Mi a legfontosabb most, amivel foglalkoztok?
Sub Anselmo: Az új számok ének-, harmonika-, billentyűfelvételei vannak soron, és a stúdióban felvett anyagok gatyába rázása. Utána keverés, majd küldjük masterre, amit az utóbbi időben Barcelonában készíttetünk. Ezen kívül [...]]]> A nemrég bemutatott, országimázs-videóval felérő, új klipjük kapcsán beszélgettünk álomról, Barcelonáról, karrierről Sub Anselmóval, az Anselmo Crew-ból.

hangzorro: Mi a legfontosabb most, amivel foglalkoztok?
Sub Anselmo: Az új számok ének-, harmonika-, billentyűfelvételei vannak soron, és a stúdióban felvett anyagok gatyába rázása. Utána keverés, majd küldjük masterre, amit az utóbbi időben Barcelonában készíttetünk. Ezen kívül természetesen készülnek az új számok, és tervben vannak új klipek is, ahogy időnk és pénzünk engedi. Őszre tervezzük a nagylemezt, de már egyáltalán nem biztos, hogy CD vagy egyéb kézzel fogható formátumban megjelenik, hisz tudjuk…

h.z.: Jól hangzik! Hogyhogy Barcelona?
S.A.: A masterelés manapság már egy külön szakág, ami nem csak arról szól, hogy megküldjük a torzításhatárig az adott számot. Az sem elhanyagolható, hogy a keverés után jön egy külső fül, aki már nem egy, az arányok nüansznyi tologatásába belekattant egyén. Az pedig, hogy Barcelona, csak egy véletlen (meg talán az, hogy Magyarországon nincs erre szakosodott ember vagy stúdió). Épp kerestünk egy remek, ilyen figurát, mikor Sergio a Che Sudakából megpendítette nekünk a többek közt nekik, a La Kinky Beatnek, a La Pegatinának s hasonlóknak masterelő (egyébként francia) Yves-t. Nekünk tetszett, amit csinált, így most – már csak a lemez egységes hangzása végett is, ami összegyűjti a másfél év alatt készült számokat – vele dolgozunk. Ami meg már a 21. század, ugye, hogy mindezt neten keresztül.

h.z.: Akkor nem nyaraltatok hetekig Barcelonában, hanem tényleg minden online megy?
S.A.: Sajnos nem. Ezért luxus lenne kiutazni. Ez amúgy sem nyaralás lenne… de Barcelonában nem éppen a nyári döglesztő melegben érdemes kóricálni.

h.z.: Másban is segít nektek a Che Sudaka? Közös turné?
S.A.: Bármennyire is azt gondolnánk, hogy tombol náluk a Kánaán, nekik sem olyan könnyű, s valójában ők is küzdenek az életben maradásért, amiben nem kevés melójuk van. Így egy előzenekar magukkal cipelése ezernyi akadályt gördítene eléjük. Kaptunk tőlük tanácsokat, s – nem különben – rengeteg inspirációt a kitartáshoz, de azért, mert készítettünk egy közös számot, nem jelenti, hogy a nyakukra járunk.

h.z.: Azért vannak lehetőségek külföldi koncertekre? Esetleg egy teljes turnéra?
S.A.: Igen, májusban Csehországba megyünk 3 bulira, júniusban pedig Lengyelországba 3-4 koncertre, valamint tárgyalgatunk egy francia koncertszervező brigadérral. Hosszú még a nyár…

Anselmo Crew

h.z.: Amúgy a nyár itthon tele van?
S.A.: Most vett fel minket egy új management, így dolgozunk az ügyön, de nekünk ez a „tele” sosem volt jellemző itthon. Egy szó mint száz, a zene adja el magát, de szervező és kapcsolatok hiányában sosem jutsz be egy nagyobb fesztiválra sem. Mi tavaly nyáron is többet játszottunk külföldön, mint itthon.

h.z.: Az furán hangzik… Az album mikor is jön ki pontosan, és mi lesz a körítés?
S.A.: Őszre jön ki a lemez, de pontos dátumot még nem tűztünk ki, mert rengeteg dolgot kell megtervezni, hogy ne csússzunk el valahol. Egyébként meg nem vagyunk senki zsebében, így egy cseppet sem görcsölünk rá a dologra. Körítésképp biztos lesz klip, lemezbemutató koncert, parlamentes kulcstartó… Újdonság, hogy egyre több magyar nyelvű szám lesz rajta. Ezt azért is próbáljuk ki, mert eddig minden második ember, aki koncerten hallja a rádiókban játszott számainkat, mint pl. a My Town-t, Fallin’-t, vagy Warrior-t, azt mondja, hogy „Jé, nem is tudtam, hogy ezt magyar banda játssza”. Vagy: „Akkor ti feldolgozásokat játszotok?”, de volt már „Az egy Pantera feldolgozás zenekar?”. Másrészt meg élvezzük a magyar nyelv kihívását e téren, még ha továbbra is azt gondolom, hogy az egyik legkevésbé daloló nyelv. Gyereknótákat, meg baromság dalszövegeket remekül lehet írni pont azért, mert minden szónak 60 jelentése van, és szakadunk a röhögéstől, de épp ez az átok a többi műfajra nézve. Mi valahol a szarkazmus felől próbálunk közelíteni.

h.z.: Mi az álmotok?
S.A.: Csak rémálmaink vannak… na jó, nem. Nyilván sok lemez, sok koncert, sok élmény. Én csak a magam nevében tudok szólni, de mint sokaknak, nekem is az ad a legtöbbet, ha eljut a zenénk azokhoz, akiknek ez örömet okoz, illetve bármilyen érzelmet kivált. Sokak elvesztik a hitüket abban, amit csinálnak, mert nem kapnak annyi pozitív visszajelzést, mint amennyi munkát beleölnek egy-egy zenekarba, azonban egy agilis alkotó számára nincsenek opciók arra vonatkozólag, hogy más utat válasszon az életben. Ha nem tudja formába önteni a kapott ihleteket, impulzusokat, akkor azok belülről kezdik emészteni. A kudarc sosem a zenélésben éri a zenészt, hanem az érvényesülésben, de a sikeresség fogalma nagyon el lett már túlozva, és sokan kevésnek érzik, ha csak egy barát megveregeti a vállukat, ahelyett, hogy róla beszélnének a Megaszarban. Álszentek sem vagyunk, és be kell vallani, mi is rendelkezünk némi egészséges hiúsággal és becsvággyal, és odavagyunk, ha egy buli jól sül el, vagy játssza a rádió a számunkat.

A klip ami miatt az interjú készült:
ANSELMO CREW – PARLAMENT

Menyhárt Tibor, alias DJ Ninth beszámolója következik:

HELYSZÍN
A londoni Camden szíve csücskében helyet foglaló KOKO club tipikusan az a venue, amiben Budapest már soksok éve hiányt [...]]]> Külföldi turnéjuk során Kiss Tibiék Londonban is felléptek. A sok kint élő (megélni próbáló) magyar pedig nem csak élvezte a tegnapelőtti Koko-beli koncertet, hanem volt, aki meg is írta nekünk! 

Menyhárt Tibor, alias DJ Ninth beszámolója következik:

HELYSZÍN
A londoni Camden szíve csücskében helyet foglaló KOKO club tipikusan az a venue, amiben Budapest már soksok éve hiányt szenved. Méretre nagyjából 800 fős klub, ergo képes olyan együtteseket is befogadni, amik már kinőtték az 2-300 fős kis-közepes klubokat, de még mindig nem töltenek meg egy akkora helyet, amit csak valami élvonalbeli sztárral lehetne kitömni. Relatíve sok ilyen együttes van, lehetőségük viszont kevés, mondhatni kimerül az A38-ban. A KOKO viszont nem csak a méretében hibátlan, hanem külcsínben is. Magyar vonatkozásban talán a Moulin Rouge lehet jó összehasonlítási alap. Minden vörös és fekete, aprólékos díszítés minden egyes beugróban, VIP páholyban, eldugott beszögellések kényelmes kanapéi mögött és természetesen a már-már művészi szinten megdizájnolt (temérdek mennyiségű) bárpultoknál is, ahol este 8-ig a hosszúlépés (mit igyon a magyar egy Quimby alatt, hanem fröccsöt?) £2.50, utána viszont emeltük a tétet és házmestert gurítgattunk, £6 per pohár áron. Ha az ár egy kicsit húzós is lenne, a körülmények vörös ködöt vonnak a rossz gondolatok köré és máris könnyebben lehet koncentrálni arra, hogy 8:45-kor színpadra lép a Quimby.

ELŐZENEKAR

Az argentin/portugál/olasz The Magic Tombolinos másodpercre pontosan 8-kor nyúlt a hangszerekért. Bár tapasztalt éjszakai rókának érzem magam, bárhogy is próbálok visszaemlékezni ilyen mértékű pontosságra az utóbbi tizenpár évemben, nem nagyon sikerül egyet sem felidézni. Az első jópontot mindenképp megkapták. Ebben a pillanatban nagyjából 20 ember lődörgött a tánctéren, bevallom, kicsit tartottam is a kínos helyzettől, amiből már jóval többet fel tudok idézni magamban. De szerencsére nem így lett. Két-három szám után egyre többen csordogáltak befelé az emberek, a koncert harmadától (ez kb. negyed órát jelent) pedig úgy feltüzelte a közönséget ez a jazzes-szaxofonos cigányzenével fűszerezett latin bugi, hogy a színfalak mögött valószínűleg a Quimbyék is szorosabbra kötötték a gatyájukat. Az utolsó szám után úgy jöttek le a színpadról, mintha minimum egy Sziget nagyszínpadot hagynának el épp. Talán így is volt.
The Magic Tombolinos – Koko London (14 May, 2012)

QUIMBY
Bevallom férfiasan, még sosem voltam Quimbyn, ami nem annak tudható be, hogy nem szeretem a bandát, hanem annak, hogy irtózom attól a fajta tömegnyomortól, amit egy-egy A38-as (vagy bármi más) fellépésüknél lehet tapasztalni, főleg ha a tömeg összetétele túlnyomó többségben 18 alatti korosztály, akiknek még bőven nincs kialakult képük a helyes és kultúrált szórakozásról. Ezért bár többször is nekifutottam az évek alatt, végül leragadtam az otthoni élvezeteknél egy jóféle száraz fehér bor és egy CD társaságában. Ennek tükrében kíváncsian vártam a koncertet, valamint az is érdekelt, hogy hogyan kezelik a külföldi jelenlétet. Ennek specialitása abban rejlik, hogy – bár az internet korában jóval olajozottabb az információáramlás – a külföldön élő magyarokat nyilvánvalóan a “régi számok” (akármilyen dátumot is takarjon ez a kifejezés) mozgatják meg igazán, hiszen azokat hallgatták otthon orrvérzésig, azokra buliztak otthon a haverokkal, azokra rúgtak be félelmetes módokon, ergo az emlékezteti őket az otthonukra. Én személy szerint nem vagyok tökéletes alany elemezni az ominózus estén elhangzott számok listáját, mivel az 96-os Majomtangó, a mai napig legbrilliánsabb-legbibliább Ékszerelmére és a másik nagy dobás Kilégzés albumokon kívül nem igazán tudnék “közösenénekelni”, így számomra az este folyamán nagyjából 4, max 5 szám volt, amit kívül-belül ismertem, a többin viszont “csak” jóízűen lötyögtem csókolózó párok, eksztázisban tekeredő-csavarodó minihippi lánykák és az őket csillogó szemmel bámuló srácok gyűrűjében, kezemben a fehér félédessel. Az est végeredményéből azért sokat levont számomra, hogy az Ékszerelmére lemez szinte teljesen ignorálva lett, de ettől függetlenül tökéletesen átjött az energia, még úgy is, hogy London előtt jónéhány országot megjártak az aktuális turné apropóján, tehát nagy valószínűséggel nem voltak 100%-os kondiban. (Ennek fényében teljesen hihető, amit Tibi mondott a színpadra dobott Tom Waits pólóval kapcsolatban: lehet, hogy rövidesen ez lesz az egyetlen tiszta pólójuk, így mindenképpen hasznát fogják venni). A bulin viszont egy szusszanatnyi fáradtság sem érződött, a helyszín púposra lett tömve emberekkel, Camden magyar offenzíva alá került, nem csak a KOKO-n belül, de az utcákon is magyar áradattal találkoztak a megszeppent londoni turisták, minden egyes utcasarkon, boltban és kereszteződésben magyar félmondatok hallatszottak. Azt pedig külön meg kell említsem, hihetetlenül hálás közönsége volt az együttesnek, amikor énekelni kellett, a sokszáz ember tornádó erejű hangként üvöltötte vissza a szöveget. Ha eddig nem lett volna elég erejük folytatni a turnét (a következő állomás Párizs, 17-én), itt bizosan fel lettek töltve olyan mennyiségű energiával, amivel akár el is futhatnak a következő színpadig.
Quimby – KOKO, London 14.05.2012 Autó egy szerpentinen

Összességében egy tökéletes este volt, egy már-már hihetetlenül tökéletes helyszínen, hibátlan hang- és fénytechnikával, tüzes előzenekarral, hálás közönséggel. Na és persze a Quimbyvel, akik határon innen és túl is ugyanazt hozzák, amit mindig: egy átbulizott, borgőzös éjszaka keserédes-melankólikus emlékét, amit sose fogunk elfelejteni. (A fotókért köszönet Szabó Raimundnak!)

A zenekar 1992-es bemutatkozása után az 1995-ben megjelent Tragic Kingdom – és rajta a zenekar talán legnagyobb, azóta rommá pörgetett slágere, a Don’t Speak – meghozta az áttörést: a lemez 20 milliós eladást produkált világszerte.

Az ezt követő sorozatos sikerek [...]]]> Az 1986-ban alakult kaliforniai No Doubt bejelentette: szeptember 25-én megjelenik legújabb, sorban a hatodik stúdiólemezük.

A zenekar 1992-es bemutatkozása után az 1995-ben megjelent Tragic Kingdom – és rajta a zenekar talán legnagyobb, azóta rommá pörgetett slágere, a Don’t Speak – meghozta az áttörést: a lemez 20 milliós eladást produkált világszerte.

Az ezt követő sorozatos sikerek ellenére a 2001-es Rock Steady óta nem jelentek meg új nagylemezzel; Gwen Stefani szólókarrierbe kezdett, a zenekar többi tagja pedig olyan produkciókkal működött együtt, mint a legendás Bow Wow Wow, vagy éppen a kissé azért meglepő Pink.

Az ősszel megjelenő új album számainak munkacímei már ismertek, az első kislemez pedig júliusban jelenik majd meg, véget vetve a hosszas várakozásnak.

Egy rövid teaser az új albumhoz:
No Doubt – Album Release Date Announcement

A Random Trip 2008-2009 fordulóján született a Turbo-dobos Delov Jávor vezetésével. Freestyle hip-hop, klasszikus soul-funk, disco, d’n'b és jazzes [...]]]> Május 17-én, csütörtökön, az A38 hajón a fantasztikus hangú énekesnő, Judie Jay és két nagy szövegmondó, a Rewind sorozat állandó szereplője, MC Zeek és az Akkezdet Phiai Saiid-ja alkotnak egyszeri és megismételhetetlen formációt a Random Trip tagjaival.

A Random Trip 2008-2009 fordulóján született a Turbo-dobos Delov Jávor vezetésével. Freestyle hip-hop, klasszikus soul-funk, disco, d’n'b és jazzes rögtönzések keverednek elegánsan, az előadók pedig Budapest éjszakai zenei életének ismert zenészei, énekesei, valamint MC-i. Itt tényleg a színpadon születnek a számok, 100% improvizálás keretein belül. Persze a Random Tripnek korábban is voltak már vendégei:
Random Trip Special – Feat Harcsa Veronika & Mc Kemon

Az amerikai-skót zenekar 1995-ben adta ki első lemezét, és azóta világszerte több mint 12 millió albumot adtak el. A visszatérő lemez – mely [...]]]> A Nirvana Nevermind című albumának producere, Butch Vig az elmúlt pár évben saját zenekarának visszatérésén dolgozott és ma végre megjelent a Garbage új nagylemeze, a Not Your Kind Of People.

Az amerikai-skót zenekar 1995-ben adta ki első lemezét, és azóta világszerte több mint 12 millió albumot adtak el. A visszatérő lemez – mely bő fél évtizedes szünet után követi a zenekar négylemezes életművét – a tagok szerint a kilencvenes évekbeli anyagokhoz kanyarodik vissza. Az új lemez első videója a “Blood For Poppies“-hoz készült, melyet mostanra már majdnem 1 millióan néztek meg a Youtube-on:

Garbage – Blood For Poppies

A Jucifer 1993-ban alakult az Egyesült Államokban, és a sludge doom metal, azaz a súlyos és erősen torzított hangzású, tempóváltásokkal és gyakran kiabálós énekkel operáló „mocsár”-metal igazi úttörőjének számít. A csapatot kezdettől fogva mindössze két [...]]]> Május 20-án a hangfal-halmozásról hírhedt, életvitelszerűen turnézó amerikai sludge metal duó, a Jucifer lép fel a Roham Bárban.

A Jucifer 1993-ban alakult az Egyesült Államokban, és a sludge doom metal, azaz a súlyos és erősen torzított hangzású, tempóváltásokkal és gyakran kiabálós énekkel operáló „mocsár”-metal igazi úttörőjének számít. A csapatot kezdettől fogva mindössze két tag alkotja: a gitáros-énekesnő Gazelle Amber Valentine, valamint a dobos Edgar Livengood remekül megvan egymással, mintha csak egy jó házasságban élnének – talán azért is van ez így, mert az esetükben tényleg férjről és feleségről van szó. Zenekaruk nem csak családi vállalkozás, hanem életforma is: 2001 óta egy lakóautóban élnek, és folyamatosan turnén vannak, tehát gyakorlatilag a rock and roll nomádjaiként élik életüket. Idén az Egyesült Államok és Nagy Britannia után átutaznak egész Európán, és a nyáron három hét alatt Oroszországot is körbejárják.

Zenéjük és koncertjeik természetesen hangosan jók, és ezt ők is tudják: híresek az orbitális hangerőről, és a színpadra pakolt erősítők várfalra hajazó mennyiségéről. A duó néhány éve a Today Is The Day vendégeként bizonyított nálunk, most végre főzenekarként érkeznek május 20-án a Rohamba.

Jucifer – The Mountain

A vasárnapi koncerten a hazai Nadír tagok mellékprojektjeként indult Our Existence is Punishment ipari doom metalja szolgálja majd a felvezetést 20 órai kezdettel.

Belépő: 2000 Ft

Jegyek kaphatók a Wave-ben.

“After. Ever After. Happily Ever After!
Egyszer csak történt valami. Egy törés.
A Családban férfi, nő és [...]]]> Az AFTER című előadás a családon belüli összetartozás erejét, az egyéniség sajátosságait, az egymásra utaltságot és a családi kötelékek pozitív és negatív hatásait vizsgálja a MU Színházban május 12-én, 13-án és 30-án nyolc órai kezdettel.

“After. Ever After. Happily Ever After!
Egyszer csak történt valami. Egy törés.
A Családban férfi, nő és gyerekek.
Különös belső történetük, élethelyzeteik,
tragikomikus jelenetek álomszerű képekben.
Túlélők, vagy újrakezdők? Vagy csupán a férfi
emlékezetének képfoszlányai? Furcsa társaság.”

Maga a fogalom, a család, mint a társadalom alapvetőpillére, mint a „normális” életforma, egyre több értéket és teret veszít a társadalomban. Ennek sok oka van: az egyre jobban előtérbe tolakodó egyéni jogok, az önzésre ösztökélő média, a változó munkavállalási körülmények, stb. Itt persze még sok okot sorolhatnánk fel, de egy tanulság egész nyilvánvaló: a pár egymáshoz való viszonya és a család érdeke eltávolodtak egymástól.

Nyilvánvaló, hogy a család intézményében olyan mértékű változások történnek, amelyek eredményeként könnyen lehet, hogy eltűnik abban a formában, ahogy azt nem is olyan régen ismertük.

„A polgári társadalomban mindenki önmagának célja” – mondja Hegel.

Eva Duda Dance Company – After Premier

Előadók/alkotók: Csák Beatrix, Csuzi Márton, Fülöp László, Jenna Jalonen
Zene: Kunert Péter
Fény: Payer Ferenc
Díszlet: Mindák Gergely
Produkciós asszisztens: Czveiber Barbara
Jelmez, koreográfia: Duda Éva

Európa legkeményebb, kiemelkedő teljesítményű death metal zenekarai Skandinávia mellett Lengyelországból származnak. A június [...]]]> Június 3-án egy öt zenekarból álló extrém metal turné érkezik a budapesti Club 202-be, köztük a lengyel színtér legjobbjai: a Behemoth, és a Vader. Előttük a görög Septicflesh lép fel, az estét pedig a brit Nexus Inferis és az amerikai Huntress nyitja.

Európa legkeményebb, kiemelkedő teljesítményű death metal zenekarai Skandinávia mellett Lengyelországból származnak. A június elején Budapestre látogató Behemoth erre remek példa: zenéjük hangos, gonosz, nyugtalanító és ijesztő. A brutális hangzást teátrális megjelenéssel és fellépésekkel ötvöző brigád két évtizedes tevékenysége komoly ismertséget eredményezett hazájukban: 2009-es Evangelion című lemezük például a lengyel lemezeladási listák 2. helyén debütált, de még az Egyesült Államokban is bekerült a TOP 10-be, legalábbis ha a független kiadók lemezeit összesítő listákat nézzük. Kétség sem férhet tehát hozzá, hogy a Behemoth révén az extrém metal szcéna egyik legnagyobb hatással bíró képviselője érkezik Budapestre – méghozzá végre egy teljes, főzenekari programmal. Ez lesz az első hazai szereplésük azóta, hogy a frontember Nergalnál leukémiát diagnosztizáltak. A gitáros-énekes egy hosszabb, bő egy éves gyógyulási és lábadozási időszakon van túl, és idén már ismét koncerteznek, 2013-ra pedig új albumot ígérnek.

Behemoth – Lucifer

A turné másik fő zenekara szintén egy igazi legenda Lengyelországban. A Vader története a tagok elmondása szerint 1983-ban kezdődött, Piotr “Peter” Wiwczarek basszeros és Zbyszek “Vika” Wroblewski gitáros összeállásával. A most ismerthez képest Lengyelország egy gyökeresen eltérő világ volt akkoriban, jóval zártabb társadalommal, így a heavy metal zenekarokból is csak pár létezett, a fémzene extrémebb válfaját pedig szinte senki sem képviselte. Így a Vader egyike volt a helyi death metal pioníroknak – és azóta is együtt vannak! Legelső hanganyaguk a Morbid Reich címre hallgatott, ez volt az első sikerük 1990-ben. Legfrissebb kiadványuk címével erre utalnak vissza: a 2010-es Metalfest után visszatérő csapat ezúttal a Welcome To The Morbid Reich lemezt mutatja be.
Vader – Dark Age

A görög Septicflesh a két lengyel death metal óriáshoz mérhető alapzenekar saját országában: a death metal banda 1990-ben kezdte meg működését. 2011-ben megjelent The Great Mass című lemezük immár a nyolcadik, és a szimfonikus extrém metal egyik legjobb darabja. A zenekar hazánkban is nagy sikert aratott az Amon Amarth és az As I Lay Dying turnéján bemutatott legutóbbi szereplésével – ezúttal az új album legerősebb dalai mellett best of programra számíthatunk tőlük.
Septicflesh- The Eldest Cosmonaut

Az est két nyitózenekara a brit Nexus Inferis és az amerikai Huntress – előbbi futurista death metallal, utóbbi pedig egy olyan énekesnővel várja a nagyérdeműt, aki négy oktávnyi hangterjedelemmel adja majd elő okkult heavy metal zenéjét. Mindkét csapat legfrissebb albumát mutatja be majd a Club 202-ben.
Nexus Inferis – The New Strain
Az elővételben 4999, a helyszínen pedig 5499 forintba kerülő jegyek árából 500 forint kedvezményt kapnak azok, akik a Hammer Zenebarlangban vagy a helyszínen felmutatják a legfrissebb, májusi Hammerworld Magazinban lévő kupont, vagy akik még karjukon viselik a 2010-es vagy 2011-es Metalfest karszalagjukat. További fontos információ a Hammerworld magazin olvasóinak, hogy az újságban megjelent ingyenjegy nem érvényes, mivel a lapzárta után bővült ki a program a Behemoth és a Vader fellépésével, és ez a program már nem teszi lehetővé az akciót – de az 500 forintos kedvezmény jár az olvasóknak.

A Bulbul, a zseniális osztrák trió mindent megtesz, hogy minél kevésbé emlékeztessen a nevét adó csalogányra. Tisztes [...]]]> Az A38 Hajó Zajok a szomszédból elnevezésű, friss osztrák zenéket bemutató sorozatában ezúttal a csattogós, funkos-punkos, kicsit rockos, kicsit lo-fi, de mindenképpen nagyon innovatív, indie-nek is nevezhető zenéké a főszerep: Bulbul (A), Wattican Punk Ballet (AR), Lo-Fi Stereo.

A Bulbul, a zseniális osztrák trió mindent megtesz, hogy minél kevésbé emlékeztessen a nevét adó csalogányra. Tisztes metálzenekaroknak is dicsőségére váló riffek, kőkemény zúzda, laibach-i hörgés és mormogás, csattogós, basszgitár-vezérelt funk – ilyesmikkel lehetne leírni a Bulbul zenéjét, ha az valójában nem lenne mindennél sokkal több.

Ugyanis a Bulbul valójában egy állati vicces paródiazenekar, maró iróniával, gyilkos gúnnyal, szürreális dalszövegekkel és rengeteg humorral. Az együttes ámokfutása 1996 tájékán kezdődött, amikor a frontember, név szerint (nem tévedés!) Raumschiff Engelmayr (azaz Engelmayr Űrhajó) létrehozta a csapatot, amelynek tagja többek között a Fuckhead-dobos, Dieter Kern is. A Bulbul azóta gyártja sorozatba gyönyörűen tervezett borítójú, cím nélküli albumait, és celebrálja irgalmatlan energiáktól duzadó koncertjeit.

Talán a Primusra vagy a Mr Bungle-re emlékeztet leginkább az az őrület, amivel a Bulbul tagjai belevetik magukat a zenecsinálásba. Experimentális rock, szirupos keringő, sokkoló noise, szégyentelen pop, izzadt metál és hasonlók örvénylenek a trió kegyetlen zeneszínházában, aminek a vége mindig az, hogy a néző/hallgató már azt sem tudja, hol is van: egy brutális rockkoncerten vagy valami avantgárd varietében.

A Wattican Punk Ballet egy budapesti székhelyű művész- és alkotóközösség, zenei ügynökség és lemezkiadó, ami a kitűnő örmény-orosz-magyar zenekar, a Deti Picasso köré szerveződött. Két stabil tagja a Deti Picassót is alapító zenész-képzőművész testvérpár, Gaja és Karen Arutjunján. Műfajilag besorolhatatlan muzsikájuk a folk, a rock, a dzsessz és az elektronika határmezsgyéjén egyensúlyoz, és a zene erejét csak növeli a látványos, performance-szerű élő előadás.

„Geg, tánc és punk” – a duó nagyjából így foglalja össze a Wattican Punk Ballet zenéjét és előadásmódját. A WPB igazi kaméleon: hol a White Stripes-ra emlékezető felállás (lány a dobok mögött, fiú gitárral), hol kemény elektropunk zúzda, programozott alapokkal, hol színpadi előadás, varieté: kedves sanzonok, veszélytelen pop-blődlik keverednek sújtó rock-and-roll őrülettel, improvizációval, recsegős funkkal, jelmzekkel, szerepjátékokkal, állandóan váltogatott hangszerekkel.

A est első fellépője, a Lo-Fi Stereo már a nevével is majdnem mindent elmond magáról: csittcsatt-reccsropp rockandroll, azaz lo-fi, és duó, azaz stereo. Az egykori indie-rock zenekar, a Mizantróp romjaiból feltámadt Lo-Fi Stereo a külföldön igen népszerű egy dob-egy gitár felállás büszke hazai képviselője. A dalokra leginkább a gyorsan lezavart, de sok váltással operáló, dallamokat kiabálós, bluesos power-stoner vonal jellemző. Az élő fellépések ízét a kiszámíthatatlan kémia és a névhez hűen kíméletlen torzítás adja.

www.a38.hu