Isabelle Geffroy-val, alias ZAZ-zal augusztus 11-én, a Sziget A38 sátrában lezajlott koncertje előtt, egy sajtókonferencia keretében találkozhattunk. Íme a kérdések, amelyeket alkalmunk nyílt feltenni a francia zenei szcéna (aránylag) új üdvöskéjének.

Hiszel valamilyen felsőbb erőben, vagy az isteni gondviselésben? Gondolok itt például arra az esetre, ami fordulópontnak számított a karrieredben, amikor a vlagyivosztoki Alliance Française igazgatója, Cedric Gras meghallott énekelni és rögvest leszervezett neked egy tizenhárom állomásból álló koncertkörutat…

Azt hiszem, igen, de nem elég Istenre várni, elébe kell menni a dolgoknak. Szívás, ha elkésel a randidról Istennel… Én mindig is arra törekedtem, hogy helyzetbe hozzam magamat, míg a legtöbb ember fél megragadni az adódó lehetőségeket. Talán még annak a lehetőségétől is rettegés lesz úrrá rajtuk, hogy netán valamilyen lehetőség nyílik meg előttük… Sokszor nekem is remegett a lábam, amikor belevágtam valamibe, de mindig fejest ugrottam az ismeretlenbe és ez általában bejött. Én így működöm. Ha egyszer is visszafogtam volna magamat, ha csak egyszer is hagytam volna elmenni magam mellett valamit vagy valakit, akkor most nem itt tartanék. Szóval ehhez ketten kellünk Istennel.

Hogyan lehet feldolgozni azt a váltást, amikor az ember az egyik nap még Montmartre utcáin énekel, másnap pedig már Japánban lép fel a Fuji Rock Fesztiválon?

A titok a zenében, pontosabban a zenélésben rejlik. A te feladatod, hogy játszd a zenédet, amit szeretsz, és aztán majd valahogy csak sikerül alkalmazkodni az éppen adott körülményekhez. Mindegy, hogy az utcán vagy a világ egyik legnagyobb fesztiválján adod elő a dalaidat.

Az imént lett vége a nagyszínpadon a szintén francia Les Tambours du Bronx koncertjének. Ismered őket?

Nem, sosem láttam még őket fellépni, de már hallottam róluk. Minden bizonnyal borzalmas volt…

Össze tudnád foglalni pár mondatban a Recto verso albumod üzenetét?

Sokan azt hiszik, hogy velem csak jó dolgok történnek és hogy én mindig boldog vagyok, mert befutottam, pedig ez nem így van. Én is csak ember vagyok, nálam is megjelenik az érme másik oldala, én is vagyok időnként levert vagy rosszkedvű. Ezt a kettősséget akartam bemutatni ezzel az albummal, egyszerre szemezgetve az élet naposabb és árnyékosabb oldaláról. Aki jobban elmélyed a számaimban, az be tudja azonosítani a különböző érzelmeket, amelyeket megzenésítettünk. Az első albumomhoz képest ezzel a lemezzel sokkal többet foglalkoztam. A hangszereléstől kezdve a keverésig mindenbe belefolytam.

ZAZ – T’Attends Quoi @ Sziget Festival 2013

Ezt talán még egy kicsit korai megkérdezni, de gyűjtöttél már ötleteket a harmadik lemezedhez?

Nem is tudom… A dalszerzés számomra egy ösztönös folyamat, ami jön magától. Nem szoktam tervezgetni. A lényeg, hogy büszke lehessek a szerzeményeimre és büszke lehessek önmagamra. A fejlődés is nagyon fontos, úgyhogy szívesen elkalandoznék az elektronika, a pop, a jazz és a rap világába. Tulajdonképpen bármi megtörténhet a jövőben, a kapuk nyitva állnak, csak át kell lépnünk a küszöböt. Audiovizuális téren is rengeteg lehetőség áll rendelkezésünkre és én szeretném, ha a vetítés vagy akár egy komplett cirkusz is szerves része lenne a fellépéseinknek.

Melyik volt az eddigi legemlékezetesebb fellépésed?

A szamarai koncertünk Oroszország közepén. Képzelj el engem egy Woodstock-méretű fesztiválon, amint 220 ezer metálos előtt lépek fel…

Címkék:
 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>