Aki már látta élőben a Dropkick Murphyst, vagy legalább hallotta a lemezeiket, az tökéletesen tisztában lehetett vele, hogy június 17-én hatalmas bulinak néz elébe a Budapest Parkban. Persze még így se lehettünk felkészülve mindenre. Mi volt ez? Punk-találkozó? Családi piknik? Sörlocsoló-verseny? Színpadi jó csaj-szűrés ? Vigyorparádé? Nos, mindez egyben, illetve az év koncertje.

Nem fogjuk nulláról kezdeni a kelta punkban utazó Dropkick Murphys történetét, aki nem ismeri, magára vessen, de tényleg. Legyen elég annyi, hogy 2001-ben léptek fel nálunk utoljára (Mega Pub, Zugló), de azért Bécsben is el lehetett őket csípni időközben, és az is köztudott, hogy elképesztő hangulatot tudnak varázsolni bárhol, legyen szó egy kis füstös klubról, vagy egy szélvihar sújtotta fesztiválról.

Annak rendje és módja szerint szépen meg is telt a Park, és a Fegyelmező Részleg koncertje után bele is csapott a húrokba a bostoni zenekar. A The Boys Are Back-kel robbantak ki a színpadra, amivel párhuzamosan a közönség is felbolydult, mint egy méhkas, elől legalábbis kitört a káosz, ahogy kell. Miután kimenekültek a zöldfülűek, és mindenki megtalálta neki legmegfelelőbb helyet, több észrevételt is tehettek a nézők. Egyrészt, aki nem úszott pillanatokon belül nyakig a sörben a folyamatos önfeledt sörlengetés, illetve sördobálás következtében, az nem is volt ott a koncerten. Másrészt bármerre nézett az ember, kizárólag mosolygó, vigyorgó embereket láthatott, mintha csak maga a Megváltó lépett volna színpadra, de hát lássuk be, hogy egy masszív hazai rajongótábor várt hosszú tizenhárom évig erre a koncertre, és úgy általában végtelenül pozitív a zenekar kisugárzása. Harmadrészt, bár köztudott a DM családközpontúsága, azért meglepő volt, mennyien jöttek el családostul, apu-anyu-gyerekek.

A Dropkick Murphys titka talán abban rejlik, hogy jó emberek (jótékonysági oldalukat itt találjátok) és jó zenészek játszanak jó zenét, jó üzenettel. Ez lehet a magyarázat a fenti három pontra is. A katarzis az első pillanattól az utolsóig tartott, prímán keverték a régi és új számokat, valamint a feldolgozásokat a saját szerzeményekkel. A pontos számsorrend itt található. Az olyan agyonjátszott feldolgozásszámoknál, mint a Black Velvet Band, a The Irish Rover, vagy a The Wild Rover, sokkal nagyobbat ütöttek a tökéletesen eltalált DM-szerzemények, lásd Going Out In Style, a Johnny I Hardly Knew Ya, vagy a Rose Tattoo. Ebből is látszik, hogy ez itt már több, mint egy sima kelta punk zenekar, ez maga az ír-amerikai népzene továbbélése jelen korunkban. Ezek a srácok vannak annyira jó zenészek, mint őseik voltak, a hangszerelés kicsit megváltozott, de az alapok, az irányelvek és a szív maradtak a régiek. Hiszek benne, hogy amiként a Dropkick Murphys és a hozzá hasonló zenekarok szerte a világon játszanak több százéves népdalokat, úgy DM-szerzeményeket is fognak játszani több száz év múlva.

A legnagyobb ovációt azonban mégsem ezek kapták – pedig a Rose Tattoo-nál már azt hittem, nem tudja a közönség fokozni a hangulatot -, hanem az I’m Shipping Up to Boston, (pedig szerintem ez annyira nem is jó szám) talán, az amúgy zseniális A Tégla című filmnek köszönhető a népszerűsége. A ráadásban pedig következhetett a bevett rituálé, a piásokat ön-ironikus módon kiparodizáló Kiss Me, I’m Shitfaced című dal, mely során Ken Casey-ék – mintegy gesztust gyakorolva a tömegben gyötrődő lányok felé – mindig felengednek a színpadra vagy harminc lelkes csajt, majd utána, a Skinhead on the MBTA alatt csatlakozhatnak a legelhivatottabb srácok is, mintegy biztosítva a teljes káoszt, és biztosítva mindenkit, hogy a zenekartagok egyenrangúak velünk, nincsenek elszállva maguktól és nem félnek vegyülni a rajongókkal. A hab a tortán pedig az volt, hogy erre a ráadásra Ken Casey már a magyar jégkorong-válogatottól kapott felsőben állt színpadra, a háttérben pedig piros-fehér-zöldre festették a Dropkick Murphys-feliratot. Az egészen biztos, hogy ennek a koncertnek az emléke még sokáig elkísér bennünket.

A képekért köszönet Sándor Péternek, a Jolly Jokerünknek!

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>