A ’90-es évek óta rendszeresen fellép Budapesten az osztrák származású blues-zenész, Ripoff Raskolnikov, aki valamiért Dosztojevszkij Bűn és bűnhődéséből választott magának művésznevet. A Gozsdu Manó Klubbeli fellépése előtt beszélgettünk.

Miért pont Dosztojevszkij? Miért pont a szenvedő Ripoff?
Fiatal koromban ez jó ötletnek tűnt.

Hány éves voltál ekkoriban?
Húsz körül. Lehet, hogy most mást választanék…

Kit választanál most?
Fogalmam sincs, most már úgyis késő…

És miért pont Magyarország? Cherchez la femme?
Az, hogy Magyarország lenne a kedvenc tartózkodási helyem, nem egészen fedi a valóságot. Egyszerűen csak arról van szó, hogy tizenhárom évvel ezelőtt egy isten háta mögötti faluban találtam egy gyönyörű házat, amit megvettem, és ahol jól érzem magam. Amúgy nem nagyon tetszik, ami éppen folyik ebben az országban.

Kezdjük az elején: kik voltak a példaképeid és hogyan kaptál rá a klasszikus bluesra?
Nagy Szabolcs lett volna a példaképem, ha már élt volna… Komolyra fordítva a szót, én ugye a hatvanas-hetvenes években voltam tinédzser, így ugyanazok voltak a bálványaim, mint mindenki másnak: Jimi Hendrix, Rolling Stones, illetve az őket megelőző blues-generáció. Ez a korszak engem a mai napig sokkal jobban izgat, mint bármely mostani zene. Inkább teszem föl Bob Dylan bármelyik lemezét, mint valami modern muzsikát. Nem biztos, hogy ez így jó, de ez van.

Mindig is a blues vonzott, sose voltak mellékvágányaid?
A blues-zene olyan, mint egy nyelv, amin kifejezi magát az ember.

Hogyan definiálnád ezt a nyelvet?
Régi zenei gyökerekkel rendelkezem, melyekkel megpróbálok remélhetőleg valami újat teremteni.

Lehet, hogy a blues-zal lehet a legjobban kifejezni az érzelmeket a zenei zsánerek közül?
Lehet. Minél kevésbé bonyolultak a szabályok, annál több hely, csatorna, energia marad az érzelmek kinyilvánítására. Minél jobban oda kell figyelni a technikára, annál kevésbé tudsz teret engedni az érzelmeidnek. Ebből a szempontból igazi blues-gitárosnak érzem magam.

Ripoff Raskolnikov és Kiss Tibi
A zenekarodban magyarok játszanak (Nagy Szabolcs, Gyenge Lajos), sőt, Kiss Tibivel és Liviusszal is szoktál együtt zenélni például a Braindogs nevű Tom Waits tribute zenekarban, kikben látsz ma fantáziát, legyen az külföldi vagy magyar?
A Quimbyben mindenképpen. Mást nem is nagyon tudnék mondani most hirtelen, már csak azért se, mert inkább régi lemezeket hallgatok, sőt, ahogy öregszem, úgy általában egyre kevesebb zenét hallgatok. Tinédzser koromban egész nap szólt a zene, ez most már nincsen. Időnként azért rábukkanok valami érdekesre, csak mostanában már nem követem az új trendeket, zenekarokat. A „követés” nem is biztos, hogy jó szó, inkább úgy fogalmaznék, hogy mostanában inkább csak magammal foglalkozom.

Ha december 21-én eljött volna a világ vége, melyik öt lemezt vitted volna le magaddal a betonbunkerbe?
Elsőnek biztosan a The Rolling Stones Exile On Main Street című albumát kaptam volna fel. Bob Dylan esetében gondban lettem volna, mert már annyi lemezére hittem, hogy az a legjobb, aztán mindig jött egy újabb. Legyen mondjuk a Blood on the Tracks.Egy Tom Waits se ártana, tőle a Rain Dogs a kedvencem. Hendrix bizonyos értelemben a világ legjobb zenésze volt, mégse áll annyira közel a szívemhez, ritkán rakom fel a lemezeit. Inkább Joni Mitchell dupla koncertalbumát, a Shadows & Light-ot vinném magammal.

A külföldi piacra koncentráló magyar zenekarok legnagyobb nehézsége, amin általában el is véreznek, az angol nyelv megfelelő ismerete. Szerinted van egyáltalán értelme erőltetniük az angolul éneklést?
Van, akinek megy, van, akinek nem. Én is angolul énekelek, pedig nem az anyanyelvem. Ha valaki jól csinálja, akkor hajrá. A rossz kiejtés lehet ciki, de a Leningrad Cowboys például még rá is játszik. Lehet ebből stílusjegyet is fabrikálni.

 

Érdekelnek az új technológiák? Legyen szó elektronikáról vagy stúdióbeli módszerekről?
Ezek sose érdekeltek, de ez persze nem jelenti azt, hogy ne tudnék róluk. Nálam a határt a lábpedállal való gitározás jelenti. A minél egyszerűbb dolgokat szeretem. Sose tudtam például gitárt javítani, számomra egy misztérium, hogyan működik egy elektromos gitár, én csak azt tudom, hogyan kell játszani rajta.

Akkor fogadjunk, hogy nincsen se Ipodod, se ebookod, se tableted…
Nincsen. Örülök, ha egy laptopon meg tudom válaszolni az emaileket.

Nem frusztrál, hogy egy szerencsésebb országban olyan sztár lehetnél, mint mondjuk Van Morrison Angliában?
Ez tény és való, de én sose voltam becsvágyó. Nekem annyi elég, ha azt csinálhatom, amit szeretek, és meg is tudok élni belőle. Ha ez megvan, akkor már szerencsésnek mondhatom magamat. Bár csak egy szűk réteg érdeklődik a zeném iránt, azt hiszem, ez nem az én hibám.

A blues-hoz rengeteg érzelemre van szükség, de te Vas megyében élsz nyugodt vidéki életet, miből merítesz inspirációt?
A szokványos érzelmekből, problémákból, mint a szerelem, halál, stb.

Pontosan mit vársz általában egy fellépéstől?
Azt, hogy egy jót zenéljek az olyan nagyszerű zenészekkel, mint akikkel ma is lesz szerencsém együtt játszani majd. Sok a lassú balladánk, de vannak vidám dalaink is, és sokat improvizálunk, mint mindig, ugyanis nagyon fontos a számomra, hogy minden koncert más legyen.

Melyik volt a legemlékezetesebb fellépésed?
Most hirtelen egy 4 évvel ezelőtti negatív élményem ugrik be, amikor egy holland fesztiválon léptem fel egy kis faluban, ahol az évben ez volt az egyetlen komolyabb kulturális esemény. Összegyűlt négyszáz ember és mindenki beszélgetett mindenkivel. Két hangos zenekar lépett fel, de előttük én voltam egy szál magamban. A négyszáz beszélgető ember zaja elnyomta a zenémet, úgyhogy végül rájuk kiabáltam. Egy darabig visszafogták magukat, de aztán megint nem hallottam tőlük magamat, így hamar véget ért a koncert. Ilyenkor van olyan érzése az embernek, hogy rossz szakmát választott.

Mik a céljaid? Legyen az rövidtávú vagy hosszú távú?
Továbbra is arra törekszem, hogy jó albumokat tegyek le az asztalra és fellépjek, ahol csak tudok.

Ripoff Raskolnikov – Its Not Easy – Budapest Blues Festival

Címkék:
 

Eddig egy hozzászólás

  1. [...] Utánuk a tiszteletbeli magyar bluesmanként kezelt osztrák énekes gitáros, Ripoff Raskolnikov (interjúnk itt) adja elő zenekara élén az élet hétköznapi csodáiról szóló dalait, a tőle megszokott [...]

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>