Kerekes János nem csak egyszerűen egy Ausztráliába szakadt hazánkfia, hanem az aboriginal kultúra kiváló ismerője, aki a didgeridoo megszólaltatását se akárkitől tanulta. Beugrottunk hát hozzá Brisbane-be egy paprikás krumpli és egy interjú erejéig.

Hogyan szerettél bele a didgeridoo-ba?
Még gyerekkoromban láttam egy ausztrál sorozatot, ahol zenei betétként volt bejátszva a didgeridoo hangja, a képernyőn pedig, az éjszakában egy őslakos lejtett törzsi táncot a tábortűz előtt, a sziluettjére még mindig emlékszem, meghatározó élmény volt. Azután jó pár évvel később egy kedves barátomtól, Dömétől (Dömötör László) kaptam ajándékba egy bambuszból, általa készített didjet, ezen a hangszeren tanultam meg az alapokat. Azóta is hálás vagyok ezért az ajándékért!

Mikor és hogyan jutottál ki először Ausztráliába?
2006-ban határoztam el, hogy kiutazom, úgy éreztem kell ez a zenei-kulturális élmény. Szendrey ‘Soros’ Józsi és Martin Balázs barátaimmal indultunk neki. Nagyon szép és élményekkel teli út volt, egy hónap egy számunkra sok kalandot tartogató didgeridoo készítő szárnyai alatt. Talán mondanom sem kell, mekkora élmény volt ez a didgeridoo otthonában…

Gondolom fehérektől is meg lehet tanulni didgeridoozni, de igazán a bennszülöttektől, az Aboriginal-októl lehet. Ők azonban nagyon zártak, nehéz bejutni hozzájuk, főleg az igazi mesterekhez, nem?
Sok játékstílus van, sok út, amin el lehet indulni. A kortárs stílusok ma már megszámlálhatatlanok, nagy részük teljesen eltér az őslakos, hagyományos hangzástól. Habár az utóbbi a szó szorosabb értelmében véve az ‘igazi’, a nem-bennszülött játékosok mégis inkább a modern megközelítéseket részesítik előnyben. Jómagam is csak pár év elteltével kezdtem el foglalkozni a hagyománnyal, pontosabban a hagyományokkal. A didgeridoonak Észak-Ausztráliában van hosszú időkig visszavezethető tradíciója, a mélyebb gyökerei Arnhem-földön, az úgynevezett Felső-Vég (Top End) középső és északi részeiben élnek a mai napig, mely ma a külső látogatóktól elzárt rezervátum. Ez az elzártság azonban nem csak fizikai, szellemi is, ugyanis az őslakosok a hagyományos értékeiket egy felszínes, a turistáknak, és egy mélyebb, az őszinte érdeklődőknek szánt síkokon osztják meg. Vagyis Arnhem-földre, egy mester közelébe jutni egy dolog… egy másik, közeli kapcsolatba kerülni vele.

Én Darwinban találkoztam, és kerültem barátságba egy fiatal Arnhem-földi játékossal, Laga-val (Marrilaga Wunungmurra).
Adam Marrilaga | Yirdaki Wiz from Elcho Island
Később ennek az ismeretségnek köszönhetően jutottam el Birritjimi-be(Wallaby beach), Északkelet-Arnhem-földre a didgeridoo játék ma élő legnagyobb öregjéhez és mesteréhez, Djalu Gurruwiwi-hez, aki Laga nagybátyja.

Akkor te igazi szerencse fia vagy. Tőle vetted az első didgeridoo-dat is?
Nos, nem szeretek ezzel kérkedni, de tényleg annak érzem magam!:) Szenvedélyes didgeridoo gyűjtő vagyok, de ez a Djaluval való találkozásomnál régebbre nyúlik vissza. Viszont kaptam Tőle egy nagy ajándékot, egy didgeridoot – vagy ahogy az Ő nyelvükön nevezik: Yidaki – amit közösen készített velem. Kivitt a bozótba, megkerestük és kivágtuk a termeszrágta eukaliptusz fát – ami gyakorlatilag maga a didgeridoo -, megfaragta, majd megfestette nekem Dophia, Djalu felesége. Egy igazán személyre szabott, egyedi darab!

Szent dallamokat is tanított neked?
Minden klánnak, törzsnek, és egyéb kisebb – nagyobb csoportnak megvan a saját hagyománya, közösségi és titkos szellemi élete, tudása, motívumai, mondái, dalai es zenéje. Ezek egy része átadható, cserélhető, egy része viszont szigorúan a tulajdonosok birtokába tartozik, illetéktelen használata főbenjáró bűn. Ide tartoznak a különböző, a dalokat kísérő didgeridoo ritmusok, sőt, a nem-őslakosok számára maga a játéktechnika! Ezt csakis a hagyomány őrzőitől lehet tanulni, megkapni es átvenni.

Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy tanulhattam ezt, nem csak Djalutól, hanem más kiváló játékosoktól is! Tanultam néhány komplettebb dalt is, melyek számomra nagyon értékesek!

Milyen érzésekkel, gondolatokkal távoztál Djalutól?
Érdekes dolog ez, tudod, én 10 évig készültem Djaluhoz, sok évig nem is mertem volna álmodni, hogy eljutok valaha. Azután úgy alakult, hogy ott találtam magam a Mester családja körében, és úgy éreztem ez egy különleges pillanata az életemnek; de valójában az ide vezető út volt az igazán fontos.

Játszottál utcán?
Igen, volt egy időszak, amikor próbálkoztam vele, de néhány hónap után rá kellett jönnöm, hogy ez valóban egy mesterség… mármint utcazenésznek lenni. Sokat játszottam közönség előtt, de színpadon, ami egy egészen más dolog. Az utcán más formát ölt az előadó műveszet. Úgy éreztem ez nem az én világom, úgyhogy felhagytam vele.

Kiadtál egy lemezt is Gudanjabro – Versus címmel. Milyen visszhangra lelt és lessz-e folytatása?
Ezt a lemezt Martin Balázs barátommal hoztuk össze, az alap elgondolás két didgeridoora írt, kortárs anyag megalkotása volt. 5 évig dolgozunk rajta, és egy érdekes, több szempontból egyedülálló anyag született. A visszhangja meglepően jó volt, márcsak azért is, mert valljuk be, két didgeridooval és némi effekthangszerrel meglehetősen rétegzene készíthető. De nagyon jó elismeréseket kaptunk javarészt külföldről, Európából és Ausztráliából; Angliában és Franciaországban néhány rádióban is forgott a lemezünk, Ausztráliában pedig a legnagyobb példányszámban adtuk el!

A lemez megjelenése környékén sok minden változott az életemben, akkor ezt az anyagot egy korszak lezárásának tekintettem. Talán egyszer eljátszunk a gondolattal, hogy folytassuk… Szeretnék egy saját, szóló anyagon dolgozni, de ez úgy érzem még sok idő, tanulás, és ezek gyümölcsének beérése.

Hogyan került melléd Martin Balázs és merre jár Ő most?
Balázzsal úgy 10 éve kerültünk egymás mellé, mint didgeridoo rajongók. Sok időt töltöttünk közös gyakorlással, tapasztalataink megosztásával,  majd így kezdett formát ölteni az, ami később a Gudanjabro – Versus lemezen jelent meg.

Balázs jelenleg Budapesten él, és játssza a hangszert.

Amikor didgeridoozol, abban mennyi az improvizáció és mennyi a konkrét, betanult dalszerkezet?
Kötött improvizáció; előre begyakorolt ritmusképleteket dolgozok-gyúrok össze hosszabb-rövidebb betétekké, melyeket tovább fűzök egymás mögé. Olyan ez mint a legózás: bizonyos méretű és formájú elemeket raksz össze egy általad megálmodott rendszer szerint, amiből születik valami. Az, hogy mi ez, már az előzetes képzelőerődön és a tapasztalatodon múlik.

Mindemellett fontos, hogy ne egy száraz, szögletes dolgot alkoss, legyen benne élet, nem-rendszerezett töltelék.

Hogyan mérhető le, hogy valaki amatőr vagy professzionális szinten játszik a didgeridoon?
Egy bizonyos pontig lemérhető hallás után, csak hallgatod. Ha számodra nem fülsértő és tetszik, az már egy nagyon jó mérce.

Sokan azt gondolják, hogy ha meg tudják szólaltatni a hangszert és tudják a körlégzést, vagyis tudják folyamatosan fújni a hangszert, játszanak a didgeridoon. Ez már pár hét alatt mehet, viszont én úgy érzem játékossá, főleg tapasztalt játékossá évek alatt válik valaki, persze sok gyakorlással.

A nap végén azonban ez egy szubjektív dolog, nincs az a mesterkurzus, amely mesterré képez valakit, viszont a hosszú évek és a rutin, valamint a dolog iránti érzékenység megteheti ezt.

Tanítod is a didgeridoozást?
Régebben sok workshopot levezényeltem, manapság egyet sem tartok. Néhány kérdéssel ezelőtt beszéltem az őslakosok kultúrájában élő tulajdonjogról és ennek értelmezésről. Én engedélyt kaptam, hogy játsszak tradicionális stílusokat, viszont arra nem, hogy tanítsam ezeket; ezt egy nem-bennszülött nem is igazán teheti. Az alapokat meg tudom tanítatni, ha valaki szeretné, szívesen megosztom amit tudok, de ha a hagyományt akarja tanulni, azt csak e hagyomány őrzőitől tegye!

Játszhatnál akár a Beshodromban is, miért nem szeretsz már fellépni?
Nem tudnám azt mondani, hogy nem szeretek. Úgy érzem didgeridoo játékosnak lenni egy belső, személyes, intim utazás, mely néha mások előtt zajlik, néha viszont magányos ösvényeken. Most úgy érzem, amit csinálok, és amit ezzel képviselek jobban az intim szférámba tartozik, mintsem színpadra, közönség elé.

Elhivatottan terjeszted az Aboriginal zenei kultúrát, két honlapot is összeraktál, illetve kiegészítettél (nepzenetar.fszek.hu/ausztralia és didgeridoo.hu ), ezekkel mi a célod?
Amikor elkezdtem érdeklődni az Ausztrál őslakos kultúra iránt, magyar nyelven nagyon kevés anyagot találtam, a zenei életről pedig semmit. Azután a több év kutatómunka után szerettem volna magam előtt is megfogalmazni azt, ami összeállt bennem a didgeridooval és az őslakosok zenei életével kapcsolatban, így születtek meg a Magyar Didgeridoo Közösség honlapján olvasható munkák a hangszerről, illetve a Népzenei Gyűjtemény oldalán található anyag Ausztrália zenéjéről. Továbbá szeretném, ha a téma iránt érdeklődők kaphatnának magyar nyelven egy átfogó képet az igazi, az emberi kultúra mélyén gyökerező Ausztrál bennszülött hagyományokról, értékekről, ezek szépségeiről. Saját példámból tudom, hogy sokat tanulhatunk belőlük!

Hogyan látod az Aboriginalok jövőjét Ausztráliában?
A sok, máig tartó szomorú események ellenére optimista vagyok! Egy erős, szívós, igazi értékekkel teli emberi hagyományról van szó, a ma ismert egyik leghosszabb ideig érintetlenül fennmaradt tradíció, melyet nem szabad egy idejét múlt jelzővel leírnunk! Nagyon sok múlik rajtuk, hogyan tudnak megbirkózni az újonnan érkező kulturális-szociális-társadalmi-technikai hullámokkal. És persze nekünk, kívülállók kezében is nagy a felelősség, hogyan tisztelünk, fogadunk el más hagyományokat, az életről és a világról vallott elképzeléseket, vagy esetleg mennyire csépeljük el ezeket a szavakat, és sétálunk el közönyösen.

És hogyan látod magadat tíz év múlva?
Csinálom azt, amit úgy érzem tennem kell, szeretném magam a jövőben is így elképzelni.

Címkék:
 

Eddig egy hozzászólás

  1. [...] tovább a hangzorro.hu-n [...]

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>