A “no worries” országában jelentős probléma az alkoholizmus, és erre nem akkor jöttek rá, amikor az AC/DC meghatározó énekese, Bon Scott 1980. február 19-en belefulladt a saját hányásába.

Eleve szórakoztató a tény, hogy a legjelentősebb ausztrál nemzeti ünnep a január 26-an tartott Australia Day, amikor is az 1788-ban befutott első fegyenchajó utasaira emlékeznek meg, mint a nemzet alapítóira… Ennél már csak az szórakoztatóbb, hogy a hivatalos fizetőeszköz sokáig a rum volt. Ezt annyira komolyan vettek, hogy a rumkereskedelmet a hadsereg tartotta a kezében, es amikor eme mennyei állapotot 1808-ban a méltán köztiszteletlenségnek örvendő William Bligh meg akarta szüntetni, pont úgy járt, mint nem sokkal korábban a Bounty hajón, ahol fellázadt ellene a legénysége. A katonai puccs definícióját kimerítő Rum Lázadás huszonhárom hónapon át tartott, míg végül Lachlan MacQuarie le nem verte a saját katonait.

Az ausztrál bennszülöttekre, pontosabban aboriginalokra különös figyelmet fordított a mindenkori kormány abból a szempontból, hogy sokáig egyáltalán nem voltak egyenjogú állampolgárai a fehér ausztráloknak. Ennek az egyetlen előnye az volt, hogy alkoholt fogyasztaniuk se volt szabad. Amikor 1964-ben végre megengedtek, hogy igyanak, bozóttűzként terjedt körükben az alkoholizmus. Mivel lakhatásra es ruházkodásra egyáltalán nem, élelmiszerre is csak minimálisat költöttek, a komplett “abo-segélyüket” elpiálhatták. Ez a mai napig így van, es akik ebből kitörni próbálnak, azokat is kötik a törzsi szokások, miszerint, amit keresnek (“vadászzsákmány”), azt meg kell osztaniuk a törzstársaikkal. Így például a neves aboriginal festő, Albert Namatjira, aki elsőként kapta meg az ausztrál állampolgárságot, és senki, aki nem szakítja meg a kapcsolatot a rokonaival, nem tud egyről a kettőre jutni, mert a fizetését elisszák a vérei.

Lehetne meg folytatni a történelemórát, hiszen a Northern Territory második legnagyobb városa, Tennant Creek is úgy keletkezett, hogy amikor egy sörrel megpakolt teherkocsi lerobbant 1933-ban, a fuvarosok nem foglalkoztak a javítással, inkább kocsmát nyitottak a helyszínen, és e köré épült a város… Mindezeknek megfelelően az ausztrál törvénykezés igen szigorúan áll az alkoholárusításhoz. Korábbi cikkünkben már foglalkoztunk a Hotel Esplanade-dal, melynek kapcsán az olvasóban felmerülhetett a kérdés, hogy ugyan miért hívnak egy szórakozóhelyet hotelnek? Nos, Ausztráliában rengeteg olyan szórakozóhellyel es kocsmával találkozhat az ember, amely a nevében ott szerepel a “hotel” szó, így ugyanis sokkal enyhébb besorolásba kerül a hely az alkoholárusítást illetően. Hát ez lenne a kiskapu.

A rendőrök azonban kíméletlenek: a Hotel Esplanade elé is jól láthatóan ki van írva, hogy, ha részegen hangoskodik-kötekedik valaki, akkor a kijózanító pénzbüntetés mellett a varos összes szórakozóhelyéről kitiltják. Ami pedig az autósokat illeti, az ő esetükben is csak két dologra koncentrálnak a zsaruk: a gyorshajtásra és az ittas vezetésre. Ezt olyannyira komolyan veszik, hogy velem már két szondát is megfújattak, abból az egyiket a kemping és a medence közötti 300 méteres szakaszon…

Címkék:
 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>