Az esti paprika-sprés balhé után, úgy vártuk a másnapot, hogy legalább az egész nap a miénk kellett, hogy legyen Prágában. Annyit zenélünk, amennyit csak tudunk és annyira megkopasztjuk a turistákat, amennyire csak bírjuk. Sikerült? NÁT!

Egész nap hol kisütött, hol pedig beborult és esni kezdett. Sajnos ez igazából az egész zenekar hangulatára kihatott. Ment egész nap az agyalás, hogy kimenjünk vagy áztassuk a hangszereket?! Mikor már épp rávettük magunkat hogy kimerészkedjünk, és hangszerrel a kézben a hostel lépcsőin ordibálva, minden lakót felkeltve leértünk a bejárathoz… újra elkezdett esni.

Bohemian Betyars – 21. nap Prága – 22. nap Szymbark

Végül nem lett semmi a betyárkodásból. Kis felhúzás gyanánt rávettük magunkat, hogy először egy reggae bárt látogassunk meg, majd egy középkori kocsmát, ahol koponyákkal van kirakva a mennyezet. Persze a lehúzás útközben MEGINT ránk talált a pénzváltónál. Cseh barátaink az összeg egy harmadával rövidítettek meg minket. Így kisebb csalódással a város iránt, de legalább teli hassal a KFC-ből tértünk nyugovóra és vártuk mit rejteget a holnap Lengyelországban. Elkapott minket a balszerencse az egész turné végéig a sok jó után, vagy minden újra a régi lesz és kitart mellettünk a jó szerencse?

Másnap próbáltunk hamar elindulni, ami többé-kevésbé sikerült, hiszen egy hét órás út várt ránk Szymbark-ig, ahol egy közép kelet-európai fesztivált tartottak. Miután Prága határába elvertük utolsó cseh valutáinkat üzemanyagra, gondoltuk kibírja az autó… Nem bírta. És ez csak a kisebb rossz volt, hiszen már Lengyelországban megállva egy benzinkútnál vettük észre, hogy „Jaaaa… hogy itt se euró van. Áhhh… és kinél van Zlotyi??”- Senkinél. Nagyon éhesek voltunk, de be kellett érnünk a lealkudott benzinkutas háromszög szendviccsel. Mintha útközben a GPS is megkapta volna a karmánkat és elkezdett huszadrangú földutakon vinni a célig, és ha ez nem lett volna elég, egy óra után újabb pofon… elkezdett kifogyni a benya. Ezzel egy időben pedig az eső is újra rákezdett. Fél óra keresgélés és idegeskedés után találtunk egy maszekos benzinkutat, ahol Kakas profi lengyel tudásával sikerült biznyákolnunk pár liter gázolajat.

A kis falut keresve, még egy 60 éves lengyel nő is megkérdőjelezte angol tudásunkat, de végre megérkeztünk. És mintha a rosszat is magunk mögött hagytuk volna. Az eső ugyan még esett, és mi se voltunk a toppon 3 hét utcazenélés után újra a színpadon, de a lengyel vendégszeretetnek nincsen párja. A koncert után egy kiadós vacsora és némi jó lengyel „pálinka” elfogyasztása után elfoglaltuk az 1 csillagos szállásunkat, amivel semmi baj nem volt a 150 cm-es emeletes ágyakat és befalazott ablakokat leszámítva. Az egész napi lehúzás és utazás után slimovicés szájízzel az ágyból agyalgatunk, „Vajon milyen lesz az utolsó állomáson? Működik vajon Krakkóban az utcazene?”

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>