Molnár Lujó, a Vágtázó Életerő egyik gitárosának a születésnapja alkalmából hírt kell adnunk róla, hogy a VHK decemberben németországi turnéra indul! Az már biztos, hogy december 6-án Lipcsében, december 7-én pedig Berlinben (Volksbuhne) lépnek fel. Aki teheti, ott is nézze meg őket! Kedvcsinálónak íme pár régebbi németországi kalandjuk a saját elmesélésükben:

Németh László „Fritz” – „1984. január 19., Nyugat-Berlin Front Kino, a születésnapomon. Ekkor már két éve játszottam a zenekarban, ez volt az első turnénk, és egyben az első alkalom, amikor gázsit kaptam. Addig azt se tudtam, hogy mi az… Mélyre ható motozások után gyalog mentünk át a határon, Kelet-Berlinből Nyugat-Berlinben közben frankón hallottunk lövéseket is, majd jött a szabadság kellős közepe: foglalt ház, hajnalban bulizás, délelőtt fekvés, szóval egy teljesen kifordult életforma.”

Grandpierre Atilla: – A koncert előtt a helybeliek azt mondták, már az is siker lesz, ha húsz-huszonöten eljönnek megnézni minket. Aztán a Front-Kino történetében David Bowie mellett a másik legnagyobb nézőszám, több, mint hatszáz fő előtt kezdtük el a koncertet, töksötétben, andalító, álmosító, egyszerű zenei fordulatot ismételgettünk, amíg csak sikerült végleg meggyőzni a közönséget, hogy ilyen zene következik, és abban a pillanatban, ahogy terveztük, teljes erőből elkezdtem ordítani, fények fel, és szinte nekiugrottam a közönségnek, úgy, hogy a zsúfolásig telt teremben hirtelen három méteres űr támadt a színpad előtt. A koncertben minden benne volt, az egész életünk, mint egy kristályban, de úgy, hogy végletesen drámai arca is felbukkant: egy viszonylag csendesebb részben Czakó olyan hajmeresztő, hátborzongató érzéssel fakadt ki, úgy éreztem, az élet, az igazság nevében a tetszhalott világ ellen, hogy többen a közönségből a megrendültségtől sírva fakadtak, köztük Blixa Bargeld az Einstürzende Neubauten énekese is. Ettől kezdve nagy szám lett a VHK Németországban – még aznap este hat meghívást kaptunk.

VHK

Molnár Lujó – „Amikor először utaztam a fiúkkal Németországba, az Északi tengertől nem messze egy kisváros lepukkant foglalt házában léptünk fel utolsóként, három, teljesen nyugodt, vegásoknak való reggae zenekar után. Aznap utaztunk huszonkét órát, végig Európán, így hát a színpadra lépés előtt, a harmadik láda sör, és a második üveg whisky elfogyasztását követően a fiúknak a koncertműsor eljátszása helyett csak ahhoz volt kedvük, hogy: „Mutassuk meg német barátainknak a magyar virtust!” Nekem ez volt életem legelső külföldi koncertje, ezért a kezem-lábam remegett, csak álltam ott falfehéren, de nem volt mit tenni. Elkezdtük hát ordítva, prüszkölve gyötörni és kínozni szegény hangszereinket, majd Atilla odaugrott hozzám, és vérben forgó szemekkel, vicsorítva letépte rólam a kedvenc fehér pólómat. Őskáosz levest főztünk, majd beugráltunk egymás után a gőzölgő üstbe, üvöltés, pörgés, őrület, földöntúli zaj és lárma, de semmi rock&roll, csak vad hunok habzsoló szájú vágtája.”

A részletek a Pótolhatatlan Halhatatlanság! – A Vágtázó Halottkémek életereje című könyvből származnak.

Címkék:
 

Eddig egy hozzászólás

  1. FRITZ szerint:

    Annyit helyesbítenék, hogy a 19-ik születésnapom volt, de jan. 14-én !!! ’984-ben !! Berlin, Frot Kino !! Hejj, de jó volt :)

    üdv : FRITZ

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>