„Kénytelenek voltunk saját címkét kitalálni” – Fran Palermo interjú és klip

A vagabond rockzenét játszó Fran Palermo lemezbemutatójára június 29-én kerül sor az Akvárium Klubban, emellett pedig elkészült az első videoklipjük is, melyet a kapolcsi katolikus templomban forgattak. Interjú Vincent Vidar zenekarvezetővel.

Ha a saját számok írásától számítjuk, akkor fél éve létezik a Fran Palermo. Miként állt össze a zenekar és mit takar a Fran Palermo név?

A nevet egy olasz filmben láttuk kiírva egy vonatállomás tábláján, (Fraz. Palermo). Kicsit a saját szájízünkre formáltuk, így született a Fran Palermo név. A zenekar jelenlegi felállása négy hónappal ezelőttre vezethető vissza, a saját számokat is körülbelül ekkor kezdtük el írni. Egy hónapra rá már stúdióba is vonultunk felvenni a Museum of Clouds című albumunkat, amelyen hét szám hallható. Mint minden induló zenekar, eleinte leginkább feldolgozásokat játszottunk, ekkor még nem volt meg a stabil formáció, gyakoriak voltak a tagcserék is.

Sigur Rós (Festival) mellett a kezdetekkor milyen feldolgozásokat játszottatok még, illetve ezek közül melyek azok, amelyekre a későbbi koncerteken is számíthatunk?

Játszottunk például Beirut, Noah and the Whale számokat, sok balkán zenét, aztán idővel kezdtük megtalálni a saját hangunkat, és most már inkább csak saját számokat szeretnénk játszani.

Mik a zenei gyökereitek? Miket hallgattok otthon egyedül?

Rengeteg zenét hallgatunk, elég sokan inspiráltak minket, akiket ki tudnék emelni, az az Arcade Fire, Fleet Foxes, Sufjan Stevens és Yann Tiersen.

Hogyan találtatok rá a saját hangotokra és miként definiálnád a „vagabond rockzenét”, ahogy a saját műfajotokat nevezitek?

Zenénkben megtalálható mind az indie, mind a folk, mind a rock hangzásvilága. A „vagabond rockzene” kifejezést ezek ötvözetére ragasztottuk rá. Megfelelő elnevezés hiányában kénytelenek voltunk saját címkét kitalálni egy olyan zenére, ahol leginkább a gitár, a hegedű, a trombita és a harmonika érvényesül. Ez a zenei egyveleg mind életkorban, mind ízlésben elég színes közönséget vonz a koncertjeinkre.

Egy aránylag új zenekarhoz képest, amely egyelőre csak egy EP-vel (Arizona) rendelkezik, igen népes és lelkes rajongótáborral büszkélkedhettek. Hogyan terjesztitek az Igét?

A kezdetekkor nagyon sokat utcazenéltünk, ez is hozzájárult ahhoz, hogy egyre többen ismerték meg a zenénket. Később beindult az úgynevezett “klubszezonunk”, illetve sokat köszönhetünk ismerőseinknek és barátainknak, akik terjesztették a Fran Palermo érzést.

Továbbra is a Párizsi-udvarban próbáltok nyilvánosan?

Nem, mert most már biztonsági őrök állnak a kapuban.

Milyen szerepet tölt be a zenekar az életetekben most? Célotok hosszabb távon megélni a zenélésből, vagy megtartjátok hobbiszinten?

Szeretjük csinálni, fontosabb egyszerű hobbizenélésnél, rengeteget próbálunk. A célunk minél több emberhez eljuttatni a zenénket szerte a világon.

Mit kell tudnunk legelső klipetekről, melyet a No, never go back című számotokhoz forgattatok?

Ez nem egy igazi klip, inkább „akusztik videó”-nak nevezném, mivel rendhagyó módon a hangot is a helyszínen rögzítettük. Kapolcson, a katolikus templomban forgattunk a Flashbird Creative csapat közreműködésével. Nagyon izgalmas volt kísérletezni a templomi akusztikával és a zenészek elhelyezésével, hogy végül egységesen szólaljon meg az egész. Ezen kívül még sok felvételt rögzítünk, a most megjelenő akusztik videónk ugyanis a tervek szerint egy sorozat első része, a nyáron még több ehhez hasonlót fogunk forgatni hasonlóan izgalmas helyeken.
Fran Palermo – No, Never Go Back
A fúvós szekció divatos, sőt, nélkülözhetetlen kiegészítője az indie-alter-balkános zenét játszó együttesek esetében, megtartjátok ezt a vonalat, vagy a következő albumon már más irányt szándékoztok venni?

A következő album még javában alakul fejben, de a trombitát biztosan megtartjuk, mert nagyon szeretjük. Sokat kísérletezünk, rengeteg olyan számunk van, ami elemeiben különbözik egymástól, de a festőkhöz hasonlóan, mi sem csak egy képet szeretnénk megfesteni többször, hanem mindig újat akarunk alkotni.

Az A38-on már felléptetek a Kistehénnel. Mely más magyar zenekarokhoz álltok közel, kik segítenek benneteket?

Rengeteget segített a HS7-ből és a Soerri & Poolek-ből ismert szintis/producer Jappán, akinek a teljes stúdióalbumunkat köszönhetjük, hiszen ő volt a hangmérnökünk is, valamint sokkal tartozunk még az Üllői Úti Fuck-ból Philipp Lászlónak, ugyanis nála stúdióztunk.

Eddig melyik koncertetekre gondoltok vissza a legjobb szívvel?

Az első 40 fokos, füstös, izzadt klubkoncertekre.

A nyári fesztiválokon láthatóak lesztek? Mik a további terveitek?

Jelenleg teljes gőzzel a június 29-i lemezbemutatónkra koncentrálunk, amely szombaton lesz az Akvárium Klubban, ugyanis a napokban jelenik meg fizikai formátumban az interneten már apránként kiszivárogtatott nagylemezünk, a már említett hétszámos Museum of Clouds. Majd a Babel Sound Fesztiválon hallhattok minket a Balatonon július 19-én, illetve lesz egy fellépésünk Szolnokon is az Örökség Zenei Fesztiválon augusztus 18-án.